Mitrovits Miklós: A lengyel hatás a demokratikus ellenzék tevékenységére, 1980–1981
Fránya egy tükörkép (s egyben aktuálpolitikai, mert hamis mítoszromboló „hozzászólás”), amikor egy történész a közelmúltat veszi szemügyre szakmája eszközeivel. A polonista szerzőt – aki 2010-ben monográfiában dolgozta fel a Szolidaritás és a szovjet politika kapcsolatát – kezdettől foglalkoztatja a „Polak, Węgier – dwa bratanki” kérdésköre (s most nem a Békemenetre idebuszoztatottakra gondolunk). A szakma patinás folyóiratában Mitrovits Miklós az 1980-as évek eleji lengyel ellenzéki mozgalom magyarországi erjesztő hatását elemzi. „A rendkívül szétszórt és nehezen fellelhető források feldolgozása, a korabeli szamizdat kiadványok elolvasása után összeálló kép” a tanulmányíró szerint egyértelmű: a magyarországi ellenzéki gondolkodást, programalkotást a lengyelországi fejlemények, a Szolidaritás társadalommozdító sikerei inspirálták a leginkább. Nem feledhető ugyanis, hogy a jelzett időben „a kádárizmus meglehetősen stabil lábakon állt” (legalábbis úgy látszott). Az akkor reménytelennek tűnő magyarországi harcot a szamizdatosok, a történeti emlékezetből manapság a liberális szitokszóval kitörölni szándékozott rendszerváltó demokratikus ellenzékiek kezdték. A felülről diktált ideológiai, történelmi, politikai nézetekkel szemben a fokról fokra tágított nyilvánossággal küzdöttek. Hétfői szabadegyetemek szervezésével, „engedély nélkül” előállított és terjesztett folyóiratokkal, Beszélőkkel, Kisúgókkal, majd olyan „ellenséges” és „felforgató”, ezért tabusított könyvek megjelentetésével, mint például a minden disznó egyenlő, de vannak egyenlőbbek elvét kíméletlenül kifigurázó Orwell Állatfarmja. Amelynek újraolvasása manapság megint melegen ajánlott.
