Fehérházirend

A hivatalos látogatásra érkező politikusok, valamint a film- és rocksztárok, illetve egyéb hírességek lába elé terített vörös szőnyeg első említését a kultúrtörténészek Aiszkhülosz Agamemnón című, időszámításunk előtt 458-ban született drámájában fedezték fel. Az Oreszteia-trilógia első darabjában a trójai háborúból hazatérő Agamemnón lába elé bíborvörös szőnyeget terít bosszúszomjas felesége, Klütaimnésztra, s a király röviddel később halálát is leli. Az isteneknek, szenteknek és királyi méltóságoknak járó vörös szőnyeg a reneszánsz festményeken is feltűnik. A XIII. század végétől vált szokássá, hogy a katolikus egyház főméltóságait, a bíborosokat a vörös szín különbözteti meg a többiektől, s mert az ehhez való természetes festék ritka volt, az arisztokraták is kedvelték a bíbort. A mezoamerikai azték és inka kultúrában is kiemelt szerepet kapott a vörös.

A modern korban először 1821-ben terítettek vörös szőnyeget az USA negyedik elnöke, James Madison lába elé, amikor a dél-karolinai Georgetownban partra szállt a folyami gőzösből.

Hollywood 1922-ben fedezte fel a vörös szőnyeget, amikor Sid Grauman az általa épített Egyiptomi Filmszínházban világraszóló premiert rendezett Robin Hood című filmjének. Az Amerikai Filmakadémia az 1961-es Oscar-díj-átadón, a Santa Monica Civic Auditoriumban terített le először vörös szőnyeget, amely három évvel később vált a bevonuló filmsztárok és a fotósok „randevújának” színhelyévé. A szőnyeget az Oscar-díj-átadó számára 1992 óta az American Turf and Carpet nevű cég készíti. Olyan speciális színkeveréket alkalmaz, amely vibrálóan vörösnek mutatkozik a tévében, de a helyszínen nem annyira az. A tűsarkaktól védőborítással óvott, 1530 négyzetméteres szőnyeget két nap alatt terítik le, és kétévente cserélik.