Kováts Kriszta: Zenemozi

Hagyománnyá kezd válni, hogy a Zsidó Művészeti Napok keretében Kováts Kriszta új cd-t mutat be. A tavalyi Álomfejtés után az énekesnő állandó szövegírója, Fábri Péter a varázslatos celluloid világába, a moziklasszikusok, Chaplin, Fellini, Greta Garbo, Meryl Streep – no és Garas Dezső – közegébe kalauzolja a hallgatót. Alighanem joggal feltételezi, hogy célzott közönségének nemcsak füle, hanem vizuális emlékezete is működik. „Mondok egy címet: Annie Hall” – hangzik el például a „csúnya kisfiút” (kell-e magyarázni, hogy Woody Allent) megidéző nótában. A „síró bohóc” szópárt olvasva van olyan mozirajongó, akinek ne Giulietta Masina neve ugrana be? Nehezebb feladvány, akár (ki)találós kérdésnek is beillik, hogy hányadik sor (strófa) után vágja rá a rendező nevét a dal címét kitakaró zenehallgató. A jobb emlékezetűek akár már ennél: „szalad egy nő, áll a kép / rémült tájkép”. Másoknak tán kell ez a sor is: „teniszlabdák szállnak szét”, s ha még ez sem elég, hát itt a ráismertető feloldás: „Hova tűnt Él még (…) Az csak fénykép (…) Ez a park hűs túlvilág”, na ugye, hogy ez csakis Michelangelo Antonioni lehet? A választott s eddig bejárt úton magabiztosan továbblépdelő Kováts–Fábri-páros ez alkalommal a közreműködő Farkas Gábriel énekes mellett a cd mind a 12 dalára Charlie-tól „csábította” el a hazai dzsesszélet magasan jegyzett zeneszerzőjét, gitárosát, László Attilát, aki vállalta a zenei rendezést is.