Aladdin
Kasszarobbantó film elkészítéséhez három dolog szükséges: mérhetetlen ambíciók, felfoghatatlanul sok pénz és hallatlan gátlástalanság. A Disneynek – amely még csak néhány hete zsebelt be egy mostanában térképre került ország GDP-jének megfelelő összeget a Bosszúállókkal – van negyedik is: hatalmas raktárkészlete újrahasznosítható hősökből. Közéjük tartozik Aladdin, akinek szuperképessége azonos a legtöbb becsvágyó ember megbocsátható tulajdonságaival: ördöngős tolvaj és kedves hazudozó, természetesen csakis a jó ügy érdekében. Az Ezeregyéjszaka meséinek egyik közkedvelt történetéből 1992-ben készült animációs film, majd ezeket követte még két folytatás. A lámpásból elősimogatható, három kívánságot teljesítő szellemnek Robin Williams nemcsak a hangját adta, hanem varázsereje fitogtatása mellett kivágott egy komplett stand up műsort, olyan figurák karakterét beépítve a jelenéseibe, mint Woody Allen, Jay Leno, Einstein és Shakespeare. A pazar és rendkívül sikeres animációs katalógusát élő akciófilmekké alakító Disney ezúttal az angol Guy Ritchie-re bízta az irányítást, aki karrierje során csinált klasszikussá vált darabot (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső), egy klassz filmet (Blöff), az utóbbi években viszont a technikailag túlbonyolított formátumok felé fordult. Az Aladdin új változatában gördülékenyen alakul az utcák kedves csirkefogója, Aladdin és a festői Agrabah birodalom hercegnője, Jázmin románca, de egy percig sem kétséges, ha nincs a Dzsini (Will Smith), mese sincs.
