A túlfűtöttség kockázatai

Változatlanul hagyta a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa a kamatkondíciókat. Az alapkamat három éve 0,9 százalék, ami 2016 novemberétől megfelel az egynapos jegybanki hitel kamatának. Erre a szintre három olyan év után állította be a monetáris tanács, amikor a fogyasztói árak inkább estek, mintsem növekedtek volna. Az egynapos betét pedig a mostani döntéssel is maradt a negatív tartományban, azaz az idén márciusi, egyszerinek titulált minimális korrekció óta mínusz 0,05 százalék. A tanácstagokat tehát nem izgatja, hogy a fogyasztói árak szintje folyamatos emelkedés után, áprilisban már 3,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbiakat – a következő hónapokban mérséklődésre számítanak –, valamint az sem, hogy a forint gyengülőben van. „A változatlanul élénk belső kereslet emeli, míg a romló külső konjunktúra fékezi az áremelkedés ütemét” – összegzi a kilátásokat a jegybank közleménye. Közben egyre több elemző látja úgy, hogy a magyar gazdaság a túlfűtöttség jeleit mutatja, ezért időszerűnek tartanák, hogy az MNB szigorítson. Ha nem ezt teszi, az OECD szerint nem tudja kontrollálni az inflációs várakozásokat. A túlfűtöttségnek a fogyasztói árak meglódulásán kívül számos jele van. Ilyen elsősorban a lakásárak száguldása: a jegybanki lakásárindex tavaly 15 százalékos növekedést mutatott 2017-hez viszonyítva, holott már abban az évben is 14,6 százalék volt a drágulás. Bár ez nem része a fogyasztói kosárnak, hozzájárulhat az inflációs várakozások felszításához. A KSH szerint az építési költségek tartósan tíz százalék fölötti mértékben nőnek az előző év azonos időszakához viszonyítva (az idei első negyedévben 13,2 százalék volt a plusz), a kiváló profitlehetőséget és az állami ösztönzést meglovagolva szárnyal az építőipar. Folyamatosan 7-8 százalékkal nőttek az idén a mezőgazdasági termelői árak is. Folytatódik a két számjegyű bérkiáramlás, aminek tükörképeként fokozódik a munkaerőhiány. Az OECD szerint időszerű a fékre lépni, illetve ügyelni a fenntarthatósági szempontokra. Ennek jegyében a nagy jövedelmet hozó években kellene enyhíteni az időskori szegénységen, javítani az egészségügyi ellátáson, ám mindkettőnek az ellenkezője történik. Egyrészt a béremelés mértékétől évek óta elmaradó nyugdíjkorrekciókkal a kormány maga termeli ki az időskori szegények új nemzedékét, másrészt nem tágít az egészségügy szűkös finanszírozásától sem. Kitart laza politikája mellett a jegybank is, láthatóan nincs ellenére, hogy az euró forintárfolyama a 320–330-as sávban marad, olykor kileng a gyenge oldal felé. Ez a jegybanknak és a magyar exportőröknek egyaránt árfolyamnyereséget hoz, viszont megdrágítja az importot és a külföldre utazást. Devizában számolva mérsékli a foglalkoztatás költségeinek durva emelkedését, ami a külföldi tulajdonú cégeknek kedvez. Az alacsony kamatszinttel az állam szintén jól jár. Egyrészt olcsón finanszírozhatja az államadósságot, másrészt az áremelkedés segíti annak elinflálását. A gyors növekedés következtében apad a GDP-arányos államadósság. Vagyis rövid távon a kormány és a jegybank egyaránt a túlfűtöttségben érdekelt. Csupán egy jele van, hogy ennek a veszélyei csúcsszinten is felsejlenek: a kormányfő hétfőn gazdaságvédelmi akciótervet helyezett kilátásba.