Király Júlia: A tornádó oldalszele

„Én beleszerettem a saját hasonlatomba: a tornádó oldalszele olyan érzékletes kép volt, hogy egyetlen későbbi megszólalásomból sem maradt ki. Sajnos.” Ennek a könyvnek tehát már a címe is önkritika. Az egésze pedig sűrű, körkörös kritika. A világgazdasági válság „oldalszelének” ereje bizony éppen elég volt tornádónak egy olyan kicsi, nyitott országban, mint Magyarország, amely már amúgy is delirált. Megrészegült az olcsó devizahiteltől, mely „elérhetetlen célokat tett elérhetővé”, megengedhetetlent megengedhetővé. A mohóság, a bankok, a polgárok, a politikusok egymást erősítő felelőtlensége tette lehetővé, hogy olyan zajos sikerrel lépjen föl itt a világgazdasági válság. Ahogy a baj előtt a mohóságot, úgy a baj után a páni félelmet növelte hatalmassá az irracionális csordaszellem. A válságkezelés éveit a jegybank alelnökeként átélő szerzőnél többet nem lehet tenni azért, hogy a laikusok megértsék – amennyire megérthető –, hogy mi történt. Az olvasó helyzete egyrészt könnyű, másrészt reménytelen. Azért könnyű, mert a könyv élvezetesen drámai és kíméletesen oktató. Az olvasónak az a benyomása, hogy a fogalmak és folyamatok, amelyeket Király Júlia szemléletesen elmagyaráz, áttekinthetők és felfoghatók, de mindenesetre szórakoztatóan prezentálhatók. Az olvasó helyzete mégis azért reménytelen, mert oldalról oldalra, drámai fordulatról drámai fordulatra szembesül azzal, mennyi kétely és bizonytalanság terhével hozzák meg döntéseiket azok a képzett, okos, tengernyi adatot áttekintő elemzőstáb által támogatott szakemberek, akik a végkimerülésig vitatkoznak, konzultálnak és dolgoznak, amikor helyzet van. Sohasem biztos, hogy az a jó, ami jó, és az a rossz, ami rossz. Még az sem biztos, hogy a szerzőnek igaza volt, amikor az élet őt igazolta, s az sem, hogy nem volt igaza, amikor az élet nem őt igazolta. Mert ilyen az élet. Gazdasági összeomlás, tömeghalál, cunami – egy katasztrófafilm szókészletével íródik a történet. Az olvasó átélheti a drámai napok izgalmát, de a boldog vagy katartikus vég helyett nem jut neki más, csak az ambivalencia.