Tűzközelben?

A magyarországi szcientológusokkal kapcsolatban megfogalmazódó kritikák, egészen a közelmúltig – székházuk 2017. őszi hatósági lerohanásáig – inkább tűntek a velük kapcsolatos, elsősorban Németországból és Franciaországból eredő „feketepropaganda” átvételének, mint a konkrét magyarországi tevékenységükkel összefüggő, tényekre alapozott bírálatnak. A kritikák a köré a gondolat köré csoportosíthatók, hogy a vallási szolgáltatásait pénzért kínáló egyház semmilyen hitéleti tevékenységet nem folytat. Valójában üzleti vállalkozás, amely megtévesztéssel csábítja soraiba a tagjait, majd kizsákmányolja őket. Ezekről a kockázatokról az Alkotmányvédelmi Hivatal éves jelentései rendre beszámolnak, ám az 1999 óta megjelent 18 ilyen dokumentum nem saját adatgyűjtésre alapozott titkosszolgálati információ, csupán a nemzetközi sajtóból átvett általános megállapításokat tartalmaz. Ezek szerint az egyház például „a jövő nemzedékét akarja megnyerni a gazdasági és politikai hatalom megszerzése” céljából. Bár a szervezet magyarországi számítógépes nyilvántartásában 76 ezer ember adatai szerepelnek, csak a töredékük tagja az egyháznak. A legutóbbi, 2001-es népszámláláson mindössze 592 fő vallotta magát a szcientológiához tartozónak, amíg pedig részesülhettek az egyházi egyszázalékokból, a felajánlók száma évről évre ezer körül ingadozott. A belépési nyilatkozatot tett tagok száma Magyarországon négyezer körül van. A házkutatás során, úgy tudjuk, 185 kiskorú személy adatlapját találták meg a nyomozók, az egyház által kínált „méregtelenítést” legalább egyszer igénybe vevők száma 2208 fő, míg a legalább egyszer auditáltaké 2261 fő volt. A magyar szcientológusok egyébként a saját egyházukban a térség legjelentősebb szereplőivé nőtték ki magukat: a budapesti központ nem pusztán egy misszió a sok közül, hanem olyan, magasabb rangú „org” (szervezet), amely saját akadémiát működtethet, képezheti a szcientológia legmagasabban kvalifikált lelkészeit, a szcientológiai auditorokat.