Láthatatlangyerekek

fülöp máté

Az alig kétévesnek látszó, szép ruhácskába öltözött kislány még kissé bizonytalan léptekkel, nehézkesen mászta meg a pesti Astoria aluljárójából kivezető lépcsősorokat. Éppen felért volna, mikor megbotlott, mire a kezét fogó fiatal édesapa egy hatalmasat rázott rajta, és azt ordította: „Szedd össze magad, te szerencsétlen, vagy úgy megb...lak, hogy megemlegeted!” Vérfagyasztó volt belegondolni, hogy ez a kislány milyen környezetben nőhet fel, ha az apja a nyílt utcán, több tucat ember előtt megengedte magának ezt a dühkitörést. Vajon mi törhet elő belőle az otthon falai között?