Cirillésmagol
Egész nemzedékek nem sajátították el az orosz nyelvet nyolc év alatt sem. A kötelező orosztanulás az elnyomás szimbóluma lett, eltörlése a politikai követelések élén szerepelt.
Latinanno
„Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen” – áll az 1844. évi második törvényben, amely a magyar nyelvről szólt. Addig ugyanis a latin volt a tanítás nyelve, mint ahogyan 1830-ig a törvényhozásé, 1805-ig pedig a vármegyei közigazgatásé is. A latin tehát nem egy volt a sok közül, hanem a társadalom felső rétegeinek érintkezési nyelve. Ennek köszönhető, hogy a XIX. század második felétől a magyar lett ugyan a tanítási nyelv, de az elit kinevelésére szolgáló gimnáziumokban kötelező volt latint tanulni. Akkor a gimnáziumok még nyolcévesek voltak, diákjaik 10–18 éves koruk között tanulták az ókori Róma nyelvét. Egy ideig még az ógöröggel együtt, ám azt 1890-ben kötelezőből fakultatív tantárggyá minősítették vissza. Már ez ellen is sokan berzenkedtek, Péterfy Jenő irodalomtörténész például attól féltette az oktatást, hogy „a gymnasiumot a felsőbb leányiskolák színvonalára állítanák”.
A latint már csak azért is oktatták kötelező jelleggel, mert szinte nemzeti nyelvnek tekintették, hiszen a középkori magyar irodalom jó része ezen a nyelven született meg. A közéletben is használták, s a latin nyelvű kultúra és hagyomány révén lett a magyar műveltség a nyugati kultúra része. Az 1924-es tanügyi reform során is leszögezték, hogy „a latin nálunk nemzeti tárgy”. A gimnáziumi oktatás ekkortól vált ketté; a humán gimnáziumokban latint és ógörögöt tanítottak, de a reálgimnáziumokban is kötelező tantárgy lett a latin. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter szerint erre már csak azért is szükség van, mert „a latin nyelv rendkívül megkönnyíti a modern nyelvek tanulását, és művelődési ereje kiszámíthatatlan”.
A nyolcosztályos általános iskola bevezetésével, 1945 után a latint már csak a 14–18 éves gimnáziumi diákok tanulták kötelezően, és ezt sem sokáig. A berendezkedő kommunista hatalom szemében a korábbi társadalmi elit egyik szimbólumának számított, ezért visszaszorítása politikai kérdéssé vált. Ez meg is történt 1949-ben, amikor az orosz vette át a helyét mint kötelezően tanulandó nyelv.