Madonna: Madame X

Senki nem lepődött meg, amikor az idei MTV-gálán a bal szemét takaró kötéssel, a kötésen pedig egy nagy vörös X-szel jelent meg Madonna, hiszen mindenki tudta: nem szemproblémái vannak, hanem éppen új perszónáját mutatja be. Szépen adagolt marketinggel az is kiderült, hogy az új perszóna fejében a múlt század hetvenes évei járnak, amikor a Szent András nevét viselő katolikus iskola öntudatos nővérei szappannal kimosták a száját a csúnyán beszélő lánykának, majd, miután ez nem segített, néhány ragtapasszal némaságra ítélték. Madonna 14. albumának borítója, amiről nehéz eldönteni, hogy egy trendi magazin címlapja vagy egy elkallódott alkotás, amely akár Frida Kahlótól is származhatna, visszautal a nehéz évekre: bevarrott szájjal látható rajta, mintha valaki meg akarná akadályozni, hogy elmondjon valami fontosat. A Madame X szókép is a régi időkből való – egy menő tánckorrepetitor adta megzabolázhatatlan tanítványának –, a tartalom pedig a legújabb zenei salátabár jó minőségű keveréke, és újra egy lemez, amelynek keletkezési helye meghatározza az erősségeit. Madonna néhány éve Lisszabonba tette át székhelyét, hogy adoptált fia a lehető legközelebb legyen a portugál futballfenoménok szelleméhez. Miközben David a Benfica edzőközpontjában Eusebio, Torres, Coluna és Simoes örökének megfelelve az egész pályás letámadást gyakorolta, a Bairro Altóban sétálgató énekesnőt magával ragadta a fado, a csacsacsa szelleme és megannyi, nem feltétlenül onnan való divatos zenei forma. A spanyolul, portugálul és angolul éneklő Madame X egyik erőssége változatlanul a követhetetlensége. „Titkos ügynök vagyok, anya, diák, fogoly, prostituált” – üzeni azoknak, akik kitartó elszántsággal követik.