A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig
Az újrakezdésnek, a szabadság szeretetének a művészete a szürrealizmus, ami a művek szemlélőinek is a nézés és a látás szabadságát kínálja – minden bizonnyal ebben rejlik máig töretlen népszerűségének és a művészek következő nemzedékeire, így a kortársakra is gyakorolt hatásának egyik titka. A Magyar Nemzeti Galéria ideális partnert választott az irányzat hazai bemutatásához, hiszen a párizsi Pompidou Központ a szürrealizmus örökségének első számú őrzőhelye. A 800 műtárgyból és számtalan dokumentumból álló kollekcióból olyan összeállítás látható most Budapesten, ami a mozgalom történetének egyik kulcsévére, 1929-re koncentrál. Serge Lasvignes-nek, a párizsi intézmény elnökének szavaival élve ez az év a poétikus, művészi, politikai „ősrobbanás” esztendeje volt, és egy súlyos válságot követően jelölte ki a mozgalom új perspektíváit. Ekkor született meg André Breton tollából a szürrealizmus második kiáltványa; elindult a Documents, a mozgalom legendás folyóirata; ekkor telepedett le Párizsban a filmrendező Luis Bunuel és a képzőművész Salvador Dalí. Kettejük korszakos jelentőségű közös filmje, az Andalúziai kutya a tárlat egyik igazi csemegéje. A fő szerep azért persze a festményeké és a grafikáké: a szürrealizmus történetében meghatározó szerepet játszó mesterek, így Dalí, Max Ernst, Joan Miró, René Magritte, Pablo Picasso és Alberto Giacometti alkotásai mellett Jacques-André Boiffard vagy Jean Painlevé művei a felfedezés örömét kínálják. A kiállítás fotószekciójának gerincét Man Ray és Eli Lotar mellett két, Párizs bűvkörébe került magyar művész, Brassai és André Kertész munkái alkotják.
