Megfizetnekérte

Túry Gergely

Szembesülnie kellene végre az Orbán-kormánynak azzal, hogy unortodox gazdaságpolitikai sikerek ide vagy oda, három-négy éve nem tud mit kezdeni a munkaerőhiánnyal. Míg Orbán Viktor az állítást is tagadta januárban, Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter ontják a versenyképességi javaslatokat. A törvényi szigorra építő gondolkodás azonban itt is meglátszik: elsősorban azokkal a kényszerekkel számolnak, amelyek a jogszabályokon keresztül érvényesíthetők, holott a probléma a gondolkodó fejekben van. A Magyar Nemzeti Bank javaslatcsomagja például úgy kalkulál, hogy százezer magyart lehetne visszacsábítani külföldről (ennyien tehát biztosan vannak külföldön, még ha a Központi Statisztikai Hivatal úgy is tesz, mintha nem tudna róluk).

Mi a megoldás Matolcsyék szerint? Emelni kell a béreket a hiányszakmákban – miközben a piaci logika miatt amúgy is nőnek a fizetések, sok esetben azonban ez sem hoz megoldást. A jegybank szerint a családtámogatásokat is propagálni kellene a külföldön dolgozó magyarok körében. Az elaborátumban szerepel még, hogy egyszerűsíteni kellene a külföldön szerzett diplomák elfogadtatását, és végül – ami a legmókásabb – a magyarországi vállalatok toborzásait adókedvezményekkel kellene támogatni a külföldön élő magyarok körében. Tehát az indiai és vietnámi toborzással szemben versenyelőnybe kerülnének a londoni hirdetések.

Ilyen egyszerű lenne? A válasz megtalálható azokban a kutatásokban, amelyeket a kivándorolt magyarok körében szoktak végezni. Döntésük oka mintegy 50-60 százalékban valóban gazdasági: több pénzből, jobban szeretnének élni. Csakhogy az érvek maradék része mind érzelmi indíttatású: a politikai helyzetre, a bizonytalan jövőre, a mentalitásra, a társadalmi konfliktusokra hivatkoznak. A legmagasabban képzett értelmiségiek körében még fontosabb a jó közérzet, ráadásul ők azok, akiknek a 40 százaléka haza sem akar jönni. Viszont hálásak lennének azért, ha a hazai iskolák olyan tudással látnák el a gyermekeiket, amelyet használni is tudnak, és nem kellene ezért különórákat fizetniük vagy alternatív utakat választaniuk. Most viszont a kormány még a menekülőútnak tekintett alternatív iskolákat is ellehetetleníti. Pedig ha valóban azokra a kérdésekre adna megnyugtató választ, amelyeket a külföldre vándoroltak feszegetnek, akkor nem biztos, hogy kellene 60 ezer külföldit foglalkoztatni, hiszen sokan maguktól is visszajönnének.

A Pénzügyminisztérium ötletbörzéje éppúgy csak technikai kérdésekkel foglalkozik, mint a jegybanké: a diákmunkát járulékmentességgel, a kismamák dologra fogását ösztöndíjjal serkentenék. Varga Mihályék programjának hangsúlyos eleme az M9-es sztráda megépítése Pécs és Kőszeg között, amit az unió egyik sereghajtó régiójává süllyedt Dél-Dunántúl nagyon is megérdemelne. Ha azonban a kormány továbbra is fenntartja a bugyuta migránsozást, és az autó­pályával elsősorban az útépítő oligarchákat eteti, akkor az új út legalább annyira lesz sztráda a tanult pécsiek ausztriai munkavállalásához, mint a kormány által várt külföldi befektetők baranyai letelepedéséhez.

Üdvözlendő kezdeményezés is található azonban a listában, bár a kommunikációja éppúgy primitív, mint a bevándorlásellenességé: a Pénzügyminisztériumban egy éve beszélnek az úgynevezett foglalkoztatási osztályok átalakításáról. Ez azt jelentené, hogy a munkaügyi kirendeltségeken az eddigieknél modernebb eszközöket vetnének be a munkanélküliek vagy éppen a közfoglalkoztatottak kiközvetítésére. Merthogy – különösen a keleti végeken – valóban arra lenne szükség, hogy szinte egyesével fogják kézen azokat, akik a társadalom peremére sodródtak, és próbálják bevezetni őket a munka világába. Hasonló kezdeményezések az uniós csatlakozás utáni időszakban, a szocialista kormányok idején is voltak, ám a rengeteg eurót nekik sem sikerült valóban okosan és hatékonyan elkölteniük. A nemzetközi tapasztalatok mégis azt mondatják: ez az a módszer, amellyel meg lehet akadályozni, hogy az agráriumban azzal kezdődjenek az álláshirdetések, hogy „józan életű” dolgozót keresnek. A találomra felhívott munkaadók sorra arról panaszkodnak, hogy akik jelentkeznek, hajléktalanok vagy alkoholisták, vagy mindkettő egyszerre. Molnár Csaba június 5-e óta keres traktorost egy Miskolc közelében lévő családi gazdaságba. A betakarítás egy részén már túl vannak, segítséget eddig nem kapott. A Pénzügyminisztérium kommunikációja szerint a foglalkoztatási osztályok programját elsőként Szabolcsban, a Hajdúságban és Borsodban indították el, ahol már 12 ezer embert tudtak bevezetni a munkaerőpiacra. A miskolci gazdának a jelek szerint egy sem jutott belőlük. Kétségtelen, hogy ezek a programok nem zavarhatók le egy-két hónap alatt.

Kreatív megoldások lendítik át a balatoni vállalkozókat is a dolgozók hiányán. Ha nincs elég szakács – magyarázza egyikük –, egy egyszerűbb menüt azok is meg tudnak főzni, akik, ha nem is séfek, de 10–15 éve konyhai kisegítők vagy a bölcsődékből és óvodákból kiszorult főzőnénik. Azt már nem teszi hozzá, hogy egyszer azt is meg lehet enni, legfeljebb másodjára már nem tér be a vendég. A balatonfüredi Tescóba pedig már két órára is el lehet szegődni, a helyi tacepaó szerint „ön mondja meg, mikor jön dolgozni”. Hasonlóan csatornázzák be a part menti boltokba a nyugdíjas-szövetkezetek tagjait is: ha a nagyi az egyik héten vállalja a négyórás munkát, a másik héten unokázhat. ¬