Fügefalevél

A törvényhozási választások kezdetben nyíltan folytak egész Európában: a különböző pártok hívei zászlókkal, jelszavakkal, csoportosan vonultak szavazni. A XIX. század végére azonban a legtöbb országban átálltak a titkos voksolásra. Magyarország kivétel volt, így itt a hatóságok továbbra is akadályozhatták az ellenzéki csoportok utazását (nem minden településen lehetett szavazni); verekedést provokáltak, amire válaszul szét lehetett őket zavarni; a napon várakoztatták őket, míg csak haza nem mentek; nem engedték őket bejutni a szavazóhelyiségbe. Kisebb településeken a fenyegetés és a lekenyerezés is jól működött, hiszen az emberek ismerték egymást, a helyi hatalmasság ellenőriz(tet)hette, ki hogyan szavazott, amit büntethetett és jutalmazhatott is. Az őszirózsás forradalom után, 1918-ban hozott választójogi törvény végre titkos szavazást rendelt el, de erre csak 1920-ban került sor. Két évre rá a Bethlen-kormány törvényjavaslatot terjesztett be a nyílt voksolás visszaállítására vidéken, arra hivatkozva, hogy a magyar ember egyenes jellemével nem fér össze a titkolózás. A nemzetgyűlés többsége ezt felháborodottan utasította vissza, ezért egy egészen abszurd megoldás született: a kormány rendeleti úton hozta meg az új választási jogszabályt. Az 1922-ben így megválasztott új törvényhozók később már törvényerőre emelték a rendeletet, aminek korábban ők maguk is köszönhették mandátumukat. A „csendőrtollak” írják meg, hogy „ki lesz a követ – panaszolta József Attila 1937-es, Hazám című versében – / hisz, »nyiltan« dönt, ki ezer éve / magával kötve mint a kéve, / sunyít vagy parancsot követ”.

A választás befolyásolására a hatóságok más eszközöket is rendre bevetettek, így az ellenzéki kampányesemények betiltását vagy szétzavarását, a jelölt kitiltását a választókerületből, az ajánlóívek érvénytelennek nyilvánítását vagy „elvesztését”. Ezért gyakori volt, hogy egy választókörzetben végül csak egyetlen, kormánypárti jelölt tudott indulni; 1926-ban például a mandátumok 40 százalékát ilyen módon, tényleges választás nélkül nyerték el. (Budapest kivételével – ahol pártlistás volt a szavazás – csak egyéni választókerületek voltak; kompenzációs lista sem létezett az elveszett szavazatok részbeni pótlására.)