Együtt megyünk
Max az idegösszeomlás szélén áll, mert anyagi csődbe sodorta magát. Mielőtt eladná utolsó kincsét, a francia Riviérán lévő nyaralóját, még egy hétre beköltözik, hogy számot vessen életével. Ám ekkor, két pánikrohama közt, betoppan hozzá hat, rég nem látott jó barátja. Az Együtt megyünk a majd tíz évvel ezelőtti Apró kis hazugságok című vígjáték folytatása, egy modern commedia dell’arte, amelyben mindenki sértett, szerelmes vagy zavarodott, és rossz ajtón kopogtat be éjjel. Guillaume Canet a francia filmgyártás fenegyereke, több mint hetven produkcióban volt már színész, és rendezőként is bezsebelt egy César-díjat a Senkinek egy szót se! című thrillerért. Az Együtt megyünk nem fajsúlyos darab, inkább felhőtlen és szórakoztató, akár a napsütötte Riviéra; ám mivel a főszereplők mind a mai filmjátszás mesterei, nívós alkotás. A váratlan vendégseregben feltűnik Marion Cotillard, Jean Dujardin és Gilles Lellouche is, de a legcsillogóbb a kétségbeesett házigazdát alakító Francois Cluzet, aki képtelen kiöregedni a hisztis, sérülékeny primadonna szerepéből. Bár a filmben már 70 felé közelít, olyan felszabadultan toporzékol, zokog és duzzog, akár egy vérbeli óvodás – ez a sodró lendület pedig nem engedi, hogy a film középszerű legyen. Még úgy sem, hogy a hevenyészetten felskiccelt egyéni krízisek – legyen az kapuzárási pánik, enyhe alkoholizmus vagy magány – önmagukban valószínűleg nem ütik meg egy átlag magyar ingerküszöbét. Canet előző komédiája, az Apró kis hazugságok minden drámai mellékszál ellenére derűs véget ért, és bár vannak benne megrázó pillanatok, az Együtt megyünk sem a mélysége, hanem elegáns könnyedsége miatt élvezhető.
