Fullajtár Andrea

Portré

2019. július 18.

Fazekas István

Fullajtár Andrea

színművész

„Elég hamar eldőlt, hogy az életnek melyik részén tudom ellensúlyozni a hátrányomat valami szuperképességgel” – jegyzi meg önkritikusan a 46. életévében járó színésznő. A lisztérzékeny, csontozatának fejlődésében lemaradt gyereket hamar beszippantotta az irodalom, a versek, a mesék. „A veszteség miatti fájdalom felerősítette a kapcsolatomat vele” – jegyzi meg matematikus, számítástechnikus, az atomfizikában is jártas apjáról. Kirakatrendezőnek készült anyja az ő és a húga nevelése miatt egy irodában helyezkedett el. A Széchenyi István Gimnázium elvégzése után Andrea tanárnak készült, kétszer is felvételizett az ELTE magyar–francia szakára, de a szóbelit kihagyta. „A Katonába gimnazistaként jártam, tudtam, mennyire jó hely” – ezen az alapon kötött ki a Színművészetin, ahová másodszorra vették fel. A köztes időt a Nemzeti stúdiójában töltötte Csernus Mariann tanítványaként. „Acélos, melós csapat voltunk” – emlékszik vissza Zsámbéki Gábor osztályára. Negyedévesen monodrámával indult a pályája a Katonában. „Túl hangosan érkeztem ahhoz, hogy ne legyen rögtön ellenérzés irántam.” Jászai Mari és Tőkés Anna utódaként beszéltek róla olyan tragikaszerepei után, mint a Médeia vagy a Lady Macbeth. Kurázsi mama batyuját is cipelte a hátán, az örök túlélők elszántságával. Manapság a Rozsdatemető 2.0 bakancsos, hózentrógeres, alkoholista nője. Tanárával, mentorával, rendezőjével, exigazgatójával, Zsámbéki Gáborral közösen vezet osztályt a Színművészetin. Kitüntetései közül a Radnóti Miklós antirasszista díjra a legbüszkébb.

A hobbija a túrázás és a hatéves örökbe fogadott kutyája. Megrögzött ferencvárosinak tartja magát. 15 éves, sportimádó fiával él: „Hál’ istennek nagyon messze esett az én fámtól.”

¬ Többnyire karcos, viharedzett, a társadalom perifériájára szorult nőket, tragikákat játszik. A lágyabb, finomabb alkatára nem tartottak igényt?

Vékony, mély hangú nőként elsőre a tragikus, gyilkos szerepek ugranak be rólam. A színészt predesztinálja az alkata, még ha a személyisége teljesen más is. Huszonhárom évesen hajléktalan negyvenest játszottam, amit nehéz volt feldolgozni lelkileg.