Bűnökésbűnhődés

Az elnökválasztás április 21-ei második fordulójának fölényes megnyerése után a vasárnapi ukrajnai parlamenti választáson is magabiztos diadalt aratott Volodimir Zelenszkij államfő, illetve a színészből lett politikus által alapított, A Nép Szolgája nevű párt. A tömörülés a nem hivatalos végeredmény szerint a pártlistás voksok 42,5 százalékát kapta meg, s mivel az egyéni választókerületek többségében is „a nép szolgái” végeztek az első helyen, 253 mandátumot szerzett a 450 fős verhovna radában. Ahol ráadásul csak 424 helyet töltenek be, a szakadárok kezén lévő kelet-ukrajnai területeken ugyanis nem hozhattak létre egyéni körzeteket, így onnan csak a pártlistákon kerülhettek be képviselők. A mostani az első alkalom az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna történetében, hogy egy párt egyedül abszolút többséghez jutott a törvényhozásban.

Kijevi források szerint nem kizárt, hogy Zelenszkij ennek ellenére koalíciót ajánl a Holosz (Hang) nevű pártnak, amelyet az egyik legismertebb ukrán zenész, Szvjatoszlav Vakarcsuk alapított, s 5,8 százalékos támogatottsággal jutott be a törvényhozásba. Vakarcsuk egyébként már kipróbálta magát a politikában, 2007–2010 között oktatási miniszterként is szolgált.

A magyar indulók közül senki sem került be a törvényhozásba. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke – aki a most zárult időszakban egyedüli magyarként ült a parlamentben – a második helyen végzett körzetében, 25 százalékos eredménnyel. A KMKSZ bejutását akadályozni kívánó erők több módszerrel is megpróbálkoztak, hogy rontsák a párt és jelöltje esélyeit. Egy KMKSZ nevében kiadott, hamisított szórólapon azt állították, hogy a pártot a bukott elnök, Petro Porosenko támogatja, s az is csökkentette a politikusra adott szavazatok számát, hogy egy másik Brenzovics László – ukránul Vaszil Brenzovics – is indult a kárpátaljai körzetben. Nem csak a magyar kisebbség szorult ki a törvényhozásból, a románok, illetve a lengyelek jelöltjei sem jutottak be.

Az egykori Szovjetunió területén sorra keletkeznek vagy folytatódnak a helyi konfliktusok. Az Azerbajdzsán és Örményország viszonyát mérgező karabahi krízis mellett Moldovában ott van a Dnyeszter menti, illetve Grúziában az abháziai és a dél-oszé­tiai is. 2014-ben pedig két újabb válság keletkezett, a krími és a kelet-ukrajnai. „Az évek óta létező, kihűlt vagy kihűlőben lévő konfliktusok Oroszország számára a befolyás megőrzéséről szólnak. Az orosz hadsereg nélkül ugyanis egyetlen ilyen konfliktus sem létezne, valamennyi válságövezetben ott vannak az orosz katonák. Karabah az egyetlen, ahol nem állomásoznak oroszok, viszont jelen vannak Örményországban, és az orosz titkosszolgálat, az FSZB kötelékében lévő fegyveresek őrzik a kaukázusi ország határait” – mondta Rácz András, a Political Capital elemzője.

¬ Karabah: Az Azerbajdzsán területén lévő, örmény többségű autonóm körzetért 1988–1994 között dúlt háború. Karabah, valamint a térséget Örményországgal összekötő folyosó örmény ellenőrzés alá került, azóta Azerbajdzsán folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy visszafoglalja a térséget. Oroszország részben azzal tartja kézben az érdekelt feleket, hogy mindkettejüknek szállít fegyvert.

¬ Dnyeszter Menti Köztársaság: A jelentős részben oroszok és ukránok lakta terület 1990-ben jelentette be az elszakadását Moldovától, amit végül az 1992-es háborúban sikerült kivívni. A térségben állomásozó szovjet, majd orosz csapatok egyértelműen a szakadárokat támogatták. Az orosz erőket a mai napig nem vonták vissza, és a „szovjet skanzennek” tűnő köztársaság a Moszkvából érkező támogatásoknak köszönhetően őrzi még függetlenségét.

¬ Abházia és Dél-Oszétia: A Szovjetunió 1991-es széthullása előtt már heves összetűzések törtek ki az elszakadni kívánó, Grúziához tartozó térségekben. Az elhúzódó, fel-fellángoló heves harcok a szakadárok győzelmét hozták, az 1990-es években az ottani grúz lakosság többsége elmenekült. Mihail Szaakasvili grúz elnök 2008-ban megpróbálta visszafoglalni Abháziát és Dél-Oszétiát, ám az orosz hadsereg – arra hivatkozva, hogy megvédje azokat az orosz állampolgárokat, akik a korábbi években kaptak tömegesen orosz útlevelet – beavatkozott a harcokba, és tönkreverte a grúzokat. Moszkva elismerte a két szakadár köztársaság önállóságát, s jelenleg is nagyszámú orosz katona állomásozik a térségben.

¬ A Krím és Kelet-Ukrajna: Oroszország arra hivatkozva foglalta el a Krímet, hogy a 2014-ben hatalomra került ukrán kormány nem szavatolja az orosz kisebbség jogait. A valós indok inkább az volt, hogy Moszkva mindig is hibának tartotta, hogy az 1950-es években Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető Ukrajnának adományozta a félszigetet. A Krím annektálása után Oroszország jelentős segítséget nyújtott a kelet-ukrajnai két szakadár államnak, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságnak, ám a beavatkozást a mai napig nem ismeri el. Moszkva annak ellenére foglalta el az Ukrajnához tartozó Krímet, hogy az 1994-es budapesti memorandumban – cserébe azért, hogy Kijev lemondott az atomhatalmi státusáról – garantálta a volt szovjet tagköztársaság szuverenitását és területi sérthetetlenségét.