Akadémiaihajcihő

Ha találékony lenne a NER – és persze a szerző hozzájárulna –, az ő Kamaszkorom legszebb nyara című írásával csalogatná haza a külföldre ment mai fiatalokat. Megkapóan fogalmazza meg, miért nem akart 18 évesen holland állampolgár lenni, holott legálisan megtehette volna. Juhász Istvánként született 1953-ban, Budapesten. Jolsvai András akkoriban lett belőle, amikor az ELTE magyar–népművelés és szociológia szakának elvégzése és könyvkiadói szerkesztői munkája után 1990-ben egy napon két helyről kapott állásajánlatot: az Irodalomtudományi Intézettől és a Magyar Nemzettől. Az utóbbit választotta. Csakhogy valaki már publikált az ő születéskori nevén. Az írói név részint a Jolsváról származó apai dédapa iránti tiszteletadás, másrészt a reformkori Tudományos Gyűjtemény egyik szerkesztőjének álnevével azonos. Kedveli az efféle játékot, legalább tucatnyi néven publikált. Újságíróként dolgozott még a Köztársaságnál, a Respublikánál, majd 1995-től a 168 Óránál, ahonnan a főszerkesztő-helyettesi posztról önként távozott 2016-ban. Szépíróként krimivel kezdte, Mintha könyvből olvasná címmel. Több mint húsz kötetet jegyez, közöttük tárcaválogatásokat és regényeket, melyek az elmúlt évtizedek valamelyikében és többször szerkesztőségi környezetben játszódnak. Gyakori szereplőjük a szerző alteregójának tekinthető Köröndy. A reformkorra fókuszáló, Nincsen számodra hely című új regényt egyszeri kirándulásnak mondja a régi időkbe. Jelenleg egy hatvanas évekbeli családregényen dolgozik.