Nem lát, nem hall
Gazdaság
VÉDTELEN BETEGEK
MÉREG AZ INFÚZIÓBAN
SZEMHUNYÁS

Nemlát,nemhall

Ami tilos, mert veszélyes a gyermekjátékokban, az simán mehet az infúziós folyadékkal, akár koraszülöttekbe is. A PVC-lágyításra használt ftalát olcsó, így egészségkárosító hatásáról nemigen beszélnek.

30-070-01.tif

Műtét közben. Kockázatok
túry gergely

Ellágyulva

A ftalátok, más néven ftalát-észterek szerves vegyületek, közülük két tucat különböző kémiai összetételűt használnak a leggyakrabban a műanyagok gyártásához. Mivel nem képeznek erős kémiai kötéseket, lassan és hosszú ideig párolognak, szabadulnak fel a különböző műanyag termékekből. Ez elsősorban a kis molekulasúlyú ftalátokra, valamint a dietil-hexil-ftalátra (DEHP) jellemző. Márpedig a DEHP a leggyakrabban használt műanyaglágyító. További három ftalát – a dibutil (DBP), a benzil-butil (BBP) és a diizobutil (DIBP) – szintén az EU-vizsgálódások célkeresztjébe került. „A tagállami bizottság egyhangúan elismerte, hogy a DEHP, a BBP, a DBP és a DIBP esetében is tudományosan bizonyított az endokrin hatás, valamint az e hatás és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások közötti összefüggés” – áll az Európai Bizottság 2017/1210. számú végrehajtási határozatában. Ennek alapján az Európai Vegyianyag-ügynökség listáján a DEHP jellemzőinek leírása kiegészült a veszélyességéről szóló figyelmeztetéssel, amit a dietil-hexil-ftalátot tartalmazó termékeken fel kell tüntetni.

A ftalátok az 1920-as években kezdték kiszorítani a műanyaggyártáshoz korábban használt, erős szagú és illékony kámfort. 1931-ben a kereskedelmi forgalomban is elérhető PVC és az ipari felhasználásra kifejlesztett dietil-hexil-ftalát együttese rakétasebességre kapcsolta a műanyaggyártást. Az európai műanyagpiac 2015-ben 1,3 millió tonna PVC-lágyítót használt, ennek 10 százaléka volt DEHP. A világpiaci becslés ugyanebben az évben 8,4 millió tonna lágyító használatát valószínűsítette, amiből 37 százalék volt a ftalát. A távol-keleti piac még mindig előszeretettel használja, hiszen olcsó és tetszetős küllemű, rugalmas, teljesen átlátszó műanyag készterméket lehet belőle előállítani. A szűkös forrásokból gazdálkodó magyar egészségügy és az irányító hatóságok pedig, „amíg nem tilos, addig lehet” alapon, inkább szemet hunynak, minimálisnak gondolva a ftalátos eszközök kockázatát.