Errevágyott

AFP / JESSICA TAYLOR

Boris Johnson három éve megvalósíthatta volna élete álmát, és a távozó David Cameron utódja lehetett volna a miniszterelnöki poszton. De végül nem vállalta a küzdelmet There­sa May és Michael Gove ellenében. Inkább külügyminiszter lett a győztes May kormányában, hibát hibára halmozott, kínos helyzetekbe hozta magát. Ám nem ezért mondott le egy éve, hanem mert összeveszett Mayjel egy javaslat miatt, amely a kemény Brexittel szembemenve a részbeni bennmaradást tartalmazta az unió egységes piacán.

A török és zsidó felmenőkkel bíró, az apja kiküldetése idején New Yorkban született, Etonban és Oxfordban tanult Johnson a kellemetlen helyzetekből a karizmájának és a rámenősségének köszönhetően valahogy mindig kikeveredik. Ahogy mostani megválasztásakor az egyik párttag fogalmazott: „azért szavaztam rá, és nem a riválisára, a kormányfői elvárásoknak inkább megfelelő külügyminiszterre, Jeremy Huntra, mert Johnson egyszerűen szórakoztat”. A britek többsége azonban nem bízik benne. Politikai celebnek könyvelték el, akiről nehéz eldönteni, melyik az igazi arca. A kócos, nagydumás, balhézós bohóc, vagy az, aki példaképéről, Winston Churchillről színvonalas könyvet írt. A magánélete is fordulatos: kétszer elvált, a második házasságából négy gyereke született, s balkézről talán még kettő. A Downing Street 10. szám alatti kormányfői rezidenciát a nála jóval fiatalabb élettársával foglalja el, akivel nemrég a bulvársajtó által színesen tálalt, ám pontosan nem ismert hangos vitába keveredett a lakásukban.

Johnson pályafutását újságíróként kezdte, több konzervatív lapnak is dolgozott, 1989-től a The Daily Telegraph brüsszeli tudósítója volt, akkoriban indult a vita az európai integráció szorosabbra fűzéséről. A keményen Brexit-párti lapban máig rendszeresen megjelennek írásai. Kiválóan beszél franciául – gyerekkorában ugyanis apja révén élt Brüsszelben –, de ezen kívül még németül, spanyolul, olaszul és latinul is tud. Politikusnak 2001-ben állt, akkor választották először képviselővé, a mandátumáról 2008-ban azért mondott le, mert London főpolgármestere akart lenni, ami sikerült, és még újrázni is tudott. Az alsóházba 2015-ben tért vissza, és nem kis hezitálás után a brexitesek élére állt. A családjában ezzel egyedüliként támogatja a kilépést, az apja és három édestestvére is a másik oldalon áll.