Tízezer lépés kéne csak?

Aki nem állította le idejében a telefonján, azt mindennap azzal tartja izgalomban egy alkalmazás, hogy megtette-e a napi tízezer lépését. A mozgás mindenképp hasznos, de jó tudni, hogy a bűvös határ nem tudományos kutatásokon alapul, hanem egy több mint fél évszázados reklámon. Az 1964-es tokiói olimpia alkalmából került piacra az első lépésszámláló: a Yamasa cég terméke, a Manpo-kei, amelynek neve éppen ezt jelenti: tízezerlépés-számláló. A bűvös számot időközben az Egészségügyi Világszervezet is átvette, ám a témával foglalkozó – nem túl sok – kutatás nemigen támasztja alá ezt az értéket. Legutóbb májusban adott hírt a Jama International Medicine című szaklap egy amerikai kísérletről. 16 ezer idősebb (átlagosan 72 éves) nő lépéseit regisztrálták egy héten át, majd négy évvel később számba vették, hányan élnek közülük. Az eredmény: akik 2700 lépést tettek, hamarabb haltak, mint akik naponta legalább 4400 lépésre szánták rá magukat. Az előny 7500 lépésig egyre nőtt, ennél a határnál azonban megállt. A kísérlet meggyőzőerejét gyengíti, hogy nem derült ki: az alanyok közül ki gyalogolt kevesebbet egyszerűen azért, mert már a megfigyelés idején beteg volt. Ahány kísérlet, annyi eredmény: a skála 7–8 ezer lépéstől a 15–18 ezres maximumig terjed. További kérdéseket vet fel a lépésszámláló hatékonysága. Egy 2016-os kísérlet szerint akik a fitneszkarperecükre figyeltek, azok napi 970 lépéssel többet tettek meg, közülük jó néhányan mégis kevesebbet fogytak. Talán azért, mert az eredmény láttán evéssel jutalmazták magukat, talán azért, mert lehangolta őket, ha nem sikerült teljesíteniük a célt.