Alomafájától

A csatatereken kivívott, mulandónak bizonyult „gloire” mellett meglepően tartósnak bizonyult Napóleon politikai, társadalmi és gazdasági öröksége. 1804 márciusában bevezetett polgárjogi törvénykönyve, a Code Civil alapjaiban megreformálta és egységesítette a jogrendszert. Bár a családban az apa és a férj, a gazdaságban a munkaadó, a társadalomban pedig a tulajdonosok és az állam vezető szerepét erősítette meg, bevezette a törvény előtti egyenlőséget, véglegesítette a kiváltságok eltörlését és a gazdasági szabadságot. 2281 cikkelyének fele ma is hatályban van. A Franciaországban a nemzeti egység kovászává vált törvénykönyv más európai országokban is hozzájárult a feudalizmus felszámolásához.

Napóleon közigazgatási reformjai csaknem kétszáz évre meghatározták Franciaország kormányzati rendszerét. Erősítették a centralizációt, a választott testületeket háttérbe szorították az általa kinevezett nagy hatalmú tisztviselők (prefektusok, alprefektusok és polgármesterek). 1800-ban létrehozta Franciaország Bankját a pénzpiac ellenőrzésére, az 1803-ban bevezetett frank az első világháborúig megőrizte az értékét.

A társadalmi ellentétek mérséklésére és a belső béke biztosítására Napóleon gesztusokat tett politikai ellenfeleinek: engedélyezte az emigránsok büntetlen hazatérését, nem rendeztek többé ünnepségeket a király kivégzésének évfordulóján, és a deportált baloldaliak is amnesztiát kaptak. Az általa kezdeményezett egyházügyi rendezés egészen a XX. század elejéig érvényben maradt. 1808-ban ugyancsak ő vezette be a modern érettségit, és alapította meg a máig legmagasabb állami kitüntetést, a Becsületrendet.