Miles Davis:
Birth of the Cool

„Micsoda zenész volt!”; „az utánozhatatlan”; „Ő volt a zene maga, senki meg sem közelíthette”; „kiállhatatlan”; „gonosz”. A lemezei alapján, és most, az életét bemutató film szerint is, Miles Davis, minden idők legtitokzatosabb dzsessz­muzsikusa, a géniuszokat körülölelő buborékban élt. A koncertjein, a lemezei hallgatásakor közel lehetett hozzá kerülni, azonban megérinteni szinte lehetetlen volt. A zenét átoknak tartotta, szent helynek, mint Edmund Hillary a Mount Everestet. Végig ott volt előtte, a sors úgy intézte, hogy neki kell megmásznia, mindenki másnak pedig az jutott, hogy csodálhassa. A zene megközelítését Isten megkísértésének fogta fel, és már egészen korán úgy döntött, missziójához a legveszélyesebb emberekkel szövetkezik. Magával az ördöggel, Charlie Parkerrel járta ki a legkeményebb iskolát, Duke Ellingtonnal érettségizett, saját zenekaraival alapított egyetemet, és olyan nagy hatással volt szinte mindenre, hogy Jack Nicholson neki ajánlotta az Oscar-díját. Választhatott volna más utat is, mert nyomorúságos ifjú fekete társainak többségével ellentétben valóságos paradicsomban nőtt fel: olyan családban, ami a legtöbb fehér embernek sem jut, apja jól menő fogorvos volt, anyja zenetanár és hegedűművész. Veszélyes ember volt, ez érződik Stanley Nelson most bemutatott dokumentumfilmjéből, amely kulcs ahhoz a titokzatos birodalomhoz, amit – mióta Davis megjelent – lefordíthatatlan kifejezéssel a világ minden nyelvén ugyanúgy ejtenek: kúl. A trombitájánál semmi mást nem szeretett jobban – a nőket, a kábítószert és a pénzt sem –, hangszerének két fúvókáját mindig antilopbőr nadrágja vagy overallja zsebében hordta, úgy tapogatta, mint egy talizmánt. Nem kétséges, ha csak egyetlen tárgyat vihetett volna magával egy lakatlan szigetre, soha nem hagyja el New Yorkot. Ezt a dilemmát csak egy múlt századi automobilt reklámozó filmnek sikerült feloldania. Noé bárkájába párosával szállnak be az állatok, aztán jönnek az emberpárok, kezükben az emberiség megmentésre érdemes csúcsteljesítményeivel: Van Gogh festményével, Mozart- és Bach-partitúrákkal, és Miles Davis Birth of the Cool című lemezével.