Orrhosszalelőznek
Van már megoldás az olyan kellemetlen szaghatások ellen, amilyet a fővárosiak tapasztaltak az augusztusi hőségben a Zsámbéki-medencében történt trágyázások miatt.
Szóbeszéd,trágya
Homérosz hőskölteményében, az Odüsszeiában Argosz kutya Odüsszeusz trágyatelepét húsz évig őrizte – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Intézetének egyik tanulmányában. Az ókori görögök tehát a trágyát becsben tartották, és őrzésre méltó értékként kezelték – állapítja meg Kádár Imre professzor.
A trágyahistóriában meghökkentőnél meghökkentőbb sztorik bukkannak fel. 1925-ben a sertéstenyésztésről értekező Dorner Béla említette meg, hogy a sűrűn lakott Hollandiában már az 1500-as években élénk trágyakereskedelem (Dreakhandel) folyt. A gazdák az árnyékszékek tartalmára árverésen pályáztak. Többet fizettek a gazdag papi rendházak trágyájáért, mint a kaszárnyák vagy fegyházak fekáliájáért. Felismerték tehát azt az összefüggést, hogy a trágya minősége a táplálkozástól függ. Árverés előtt a gödör tartalmát megmérték, megvizsgálták, sőt meg is ízlelték. A trágyahamisítást büntették. A XVIII. század vége felé már nemcsak az állati és az emberi trágyát gyűjtötték össze, hanem az állati hullák húsát és vérét, valamint a kémények kormát is.
Kelet-Európa elmaradottsága már akkor megmutatkozott. Kisebb volt a népsűrűség, bőven volt föld, így nem okozott problémát, ha éppen pihentettek egy-egy területet, és újabb birtokokat vontak művelés alá. Ezért a trágyakezeléssel sem nagyon törődtek. Az Alföldön az 1800-as évek elején, de helyenként még a XX. század első évtizedeiben is szinte általános gyakorlatnak számított az istállótrágya eltüzelése. Oroszország legtöbb vidékén a trágyát gyakran a folyópartra vitték vagy a folyóba dobták, és nem törődtek a környezetszennyezéssel.
Angliában viszont már az 1800-as évek végén megállapították, hogy a civilizáció milyen romboló beavatkozást okoz az élet körforgásában. A London csatornázásáról szóló munkákban azt a megállapítást tették, hogy a vízöblítéses WC bevezetésével évente 3,5 millió ember fenntartásához szükséges tápanyag vész el. Anglia akkor már trágyaimportra szorult, miközben szomorú tapasztalat volt, hogy a szerves anyag számolatlanul ömlött a folyókon keresztül a tengerbe. A pazarlás azzal vált teljessé, hogy mialatt a nagyvárosok évente jelentős pénzt fordítanak a szennyvízkezelésre, a gazdák számára lehetetlenné válik a talaj termékenységének megőrzése és helyreállítása.
