Bacsó András

Portré

2019. szeptember 5.

Bacsó András

az Oremus borászat igazgatója

„Szőlő, pince és az ember” – adja meg a tökéletes aszúbor „receptjét” a Monokon született, 66 éves tolcsvai borász. Édesapja kerékgyártó volt, akinek műhelyét és önálló egzisztenciáját a téeszesítés vitte el, hamarosan kilépett a szövetkezetből, és a műemlék-felügyeletnél helyezkedett el. Téesztag édesanyja négy gyermeket nevelt, így nekik is ki kellett venniük a részüket a munkából: „Én voltam a legkisebb, így a testvéreimhez képest későn, nyolcévesen fogtak csak munkára.” A kertészeti egyetem elvégzése után a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátban lett borász, osztályvezető, majd a rendszerváltás után, a vállalati tanács által megválasztott igazgató. „Az összedőlő KGST-vel a borkombinát elveszítette piacának hetven százalékát, ugyanakkor pedig lehetőség nyílt a minőségi váltásra.” Talán túl gyorsan is következett be az általa irányított privatizáció, mert 1993-ban kirúgták az állásából. Akkor jött Spanyolország egyik legjelentősebb vörösboros cégének, a Bodegas Vega Siciliának a meghívása, hogy építse fel a Tolcsva központú Oremus borászatukat, melynek máig birtokigazgatója, borásza. A százhektáros birtok az egyik dűlő nevét kapta, latinul azt jelenti: Könyörögjünk! A megtermelt bor kétharmadát exportáló pincészet nem csupán Istenben bízik: „Állandóan kísérletezünk, például tizenöt év munkájával a furmint különleges minőséget adó változatát hoztuk létre, megőrizzük a régi »tőkés művelést«, ahol lóval szántunk a sorok között.” A pincészet portfóliója háromfajta borra tisztult, a Mandolás Furmintra, a késői szüretelésű, és az aszúborokra.

Sárospatakon él pedagógus feleségével. Három gyermekük közül a középső az Oremus birtok vezető pincemestere.

¬ Az év végén leköszön az Oremus borászat éléről, nehéz elképzelni, hogy a svájci nyugdíjasok életét fogja élni, pedig egyszer így fogalmazott.

Mindig irigykedve néztem a szállodákban a svájci nyugdíjasokat, akik öregségükre végigutazzák a világot. De ma már annyira tömegessé vált a turizmus, hogy nem vágyom rá, inkább belülre figyelnék. Olyan dolgokkal foglalkozom majd, amik építenek, élvezem a napok múlását, kapálom a szőlőt.