Fogalmi zavar az ellenzék részéről az önkormányzati választások előtt kormányváltó hangulatban bízni. Ráadásul földindulásszerű változást elindító elégedetlenséget nem is érezni a voksolás előtt. A végén épp az összefogásmantrának vethet véget október 13-a.
Máté Péter
Végvárijátékok
Tizenhárom, jelenleg a kormánypártok által vezetett megyei jogú városban képtelenségnek tűnik, hogy az ellenzék jelöltje akár csak megközelítse a Fidesz emberét. Polgármesterváltásra nagyon halvány esély mutatkozik Egerben és Szolnokon, valamivel több Dunaújvárosban és Pécsen, még inkább Szombathelyen.
A legvérmesebb reményeket Miskolcon táplálhatja az ellenzék. Ha pedig azokat a nagyvárosokat nézzük, ahol a Fidesz van az ostromló szerepében, azt látjuk, hogy a kormánypárt már gyakorlatilag megszerezte Békéscsabát – a „várkapitány” átállásával. A városban öt éve jobbikos támogatással, függetlenként nyert Szarvas Péter ezúttal már fideszes hátszéllel indul, megosztott ellenzékkel szemben.
Magabiztosan nyilatkoznak a kormánypárti politikusok Hódmezővásárhelyt illetően is, ám ehhez nyilván Márki-Zay Péternek is lesz még hozzáfűznivalója. Az viszont meglepetés volna, hiába mozgat meg minden követ a Fidesz, és hiába bízik szoros eredményben, ha Botka László elveszítené Szeged polgármesteri posztját. Hasonlóan erős helyzetben van Salgótarján első embere, a szocialista Fekete Zsolt is. A megyei jogú városoknál kisebb településeken csak akkor lehet kiütni hivatalából a polgármestert, ha hatalmas elégedetlenség halmozódott föl az önkormányzat uraival szemben. Hatványozottan igaz ez a nem fideszes kihívók esélyeire.
A fővárosi kerületek közül a Fidesz előre jósolhatóan megtart tizenhármat, és egyet – a XX.-at – már biztosan elhódított. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy kicsússzon az ellenzék kezéből Angyalföld és Kispest. Változásnak Budapesten is hét-nyolc helyen – négy-öt fideszes és három ellenzéki önkormányzatban – van valamekkora esélye. A belvárosi kerületekben, Zuglóban, a XV. és a XVIII. kerületben, valamint Soroksáron.
Továbbá egyáltalán nem kizárt – amire a legnagyobb figyelem vetül, és a legnagyobb jelentőséggel bír –, hogy Karácsony Gergely legyőzi Tarlós Istvánt a főpolgármesterségért folytatott küzdelemben.
Revanstörténelem
1990-ben az ellenzéki SZDSZ adta a budapesti főpolgármestert, és az összes megyei jogú város és fővárosi kerület polgármesteri székét megszerezte négy-négy hely kivételével, de ezek közül is három, illetve két helyen az akkori szövetséges Fidesz embere, egy kerületben pedig a szabaddemokraták által is támogatott független jelölt lett a befutó. A többi városban is jelentős pozíciókhoz jutottak a liberálisok, és egy SZDSZ–Fideszalkut követően a liberális Demszky Gábor lett Budapest főpolgármestere. (A megyei és fővárosi közgyűléseket akkor még közvetve választották, a politikai erőviszonyok bemutatására így nem alkalmasak.) Aztán 2002-ben a balodali-liberális kormány jelöltjei öt-öt megyei jogú várost és kerületet leszámítva mindenhol elnyerték a polgármesteri tisztséget, és továbbra is őrizték a főpolgármesterséget. A megyei közgyűlések közül csupán három maradt ellenzékük kezén.
A Fidesz diadalmenetének nyitányát jelentő 2006-os választáskor csak hét olyan megyei jogú város volt, amelyet a párt nem tudott bevenni, ugyanakkor a kisebb városok tucatjai is a „polgári oldal” befolyási övezetébe kerültek. Budapestet azonban nem sikerült megszerezni, a főpolgármesterség, a Fővárosi Közgyűlés és a 23 kerületből 15 az MSZP–SZDSZ kezén maradt.
