Helybenfutás

Máté Péter

A hazai futballba befektetni túl nagy kockázat, és nincs piaci megtérülés. Korábban sem nagyon volt, a tao-támogatások bevezetése óta pedig még kevésbé van – mondta Muszbek Mihály a hvg.hu-nak adott nyári interjújában. A tőkeerős tulajdonosok nem üzleti, hanem kapcsolati ellenértéket remélnek invesztíciójuktól – tette hozzá. A tao-pénzek is oda mennek, ahová a politika irányítja őket, jellemzően egy-két klubhoz, közben viszont az állam nem fogalmazza meg, hogy mit vár a forrásokért cserébe, így az eredményeket sem lehet számonkérni. 2010 óta összesen 1500-1600 milliárd, jelenleg évente 300 milliárd forint megy el sportra, ebből 120 milliárd a teljesen átláthatatlan tao-rendszeren keresztül. Erre a pénzre jelenleg még szükség is van – véli Muszbek –, ám szükség volna transzparenciára is. Ahhoz pedig, hogy a magyar futball megálljon a saját lábán, a klasszikus piaci modellt kellene követni, mely szerint a tervezett üzleti bevételeknek maximum 75 százalékát szabad elkölteni. Ennek alapján a magyar klubcsapatok ötszörös-hatszoros luxusban élnek jelenleg. Ennek egyfajta megoldás lehetne egy közös cseh–szlovák–magyar bajnokság indítása (esetleg Ausztriával kiegészülve), melynek ötlete nemrég szintén felmerült. Muszbek szerint azonban semmiféle esély nincs erre, mert a nemzetközi szövetségek minden olyan kezdeményezést fúrnak, amely által a mérkőzésszervezés kikerülhet a kezükből. Ráadásul a kelet-közép-európai országok futballja egyáltalán nem képez olyan jelentős piaci értéket, amely üzleti sikert hozhatna.