Pergőtűzben

Arcokon pihen a kamera, nem pásztáz, mégis ­eleven-mozgalmas a kép, beleég a néző emlékezetébe. Így volt ez már Sára Sándor első, 1962-ben forgatott, Cigányok című remeklésénél. A 17 perces rövidfilm nemcsak megrendítő alkotás volt, de nyers, sallangtalan tényszerűségével tabudöntés a javából, s egyben művészi védjegye az általa (is) alapított Balázs Béla Stúdiónak. Ennél a balladai szépségű munkájánál filmkészítőként, operatőrként és/vagy rendezőként a későbbiekben sem adta alább.

A számtalan dokumentum- és játékfilmet jegyző művész újra és újra olyan – az elkészülés korában politikailag érzékeny – mezsgyéket fedezett fel, ahol megmutathatta a történelmet elszenvedő embert, akiből hol hős, hol áldozat válik. A film „harangöntésének” titkát ismerő képmágust Kósa Ferenc például a Tízezer naphoz és az Ítélethez, Huszárik Zoltán a Szindbádhoz, Ranódy László az Árvácskához, Szabó István a Tűzoltó utca 25.-höz hívta operatőri társ­alkotónak. Legismertebb saját nagyjátékfilm-rendezése a 80 huszár.

A filmkészítőként kikezdhetetlen moralitású művész a rendszerváltás után nem tudott ellenállni a nagypolitika szirénhangjának. Hét éven át volt az 1993-ban alapított, s elsősorban a határon túli magyarokat megcélzó – előbb kormányzati, később ellenzéki népnemzeti – kultúrpropaganda-adónak, a Duna TV-nek az irányítója. A minőségérzékenységét azért megőrző elnök tevékenységét – nevezetesen azt, hogy nem mindent rendelt alá a politikának – az ezredfordulón elégelte meg a Fidesz-adminisztráció. A méltatlan menesztés egyfajta szépségflastromaként Sára 2014-ben a Nemzet Művésze lett, 2018-ban pedig a Kossuth-nagydíj birtokosa.