Még akkor kezdett online randizni az atlantai Scott Valdez, amikor az inkább cikinek számított. A kétezres évtized derekán heti 60–70 órákat dolgozott egy menő startup értékesítőjeként, és emellett nem maradt túl sok ideje jövendőbelit keresni. Miután több ezer dollárt eredménytelenül elköltött hagyományos társkereső szolgáltatásokra, megpróbálkozott a feltörekvő online piacon is, de esetlenül mozgott ebben a világban. Fél évbe telt kitapasztalnia, mire kell ügyelni, hogy az ízlésének megfelelő hölgyek vele akarjanak találkozni – de azon az áron, hogy a partnerkeresés már a munkája rovására ment. Ekkor ötlött fel benne, mi lenne, ha – miként a cégek is ki szokták szervezni a nem a profiljukba vágó munkafolyamatokat – ő is megbízna valakit, aki a nevében csetelget, és neki csak a már leszervezett randikra kellene időt szakítania.
