Megyeri Szabolcs

Portré

2019. szeptember 26.

Túry Gergely

Megyeri Szabolcs

Zugló főkertésze, blogger

„Gyerekkoromban erősen introvertált személyiség voltam, a kertben éreztem jól magam, ahol, ha egyedül voltam is, sosem voltam magányos” – mondja a 39 éves kertészmérnök, vállalkozó, blogger. Mai lakhelyétől néhány utcával arrébb, egy zuglói családi házban nőtt fel, édesanyja nyelvtanár, tolmács; édesapja repülőtéri diszpécser volt. „Csak nem akart nőni apám tíz évvel korábban elültetett almafája, és amikor kivágtam, akkor derült ki, hogy nejlonzacskóval együtt ültette el” – ezzel a történettel magyarázza, hogy nem otthonról hozta a szakma iránti elkötelezettségét. A Varga Márton Kertészeti Technikumba jelentkezett. „Akkor sem volt ez divatos szakma, hülyének néztek, hogy a számítógépek vagy az autók helyett a gyomlálást választom”, majd egy németországi „muskátligyárban” töltött év következett. „Ott, a lengyel segédmunkások között tanultam meg dolgozni” – mondja. A kertészeti egyetem főiskolai karán végzett, de már 22 évesen kertépítő céget alapított Biatorbágyon. Elkezdett dolgozni állami építőipari vállalatoknak is: „Csúsztak, vagy el is maradtak a kifizetések, végül a 2008-as válság bedöntötte a céget.” Ezután kezdett blogolni, videókat készíteni. 2011-től dolgozik a zuglói önkormányzatnak, hol főkertészként, hol tanácsadóként, „azon kevesek közé tartozom, akik még a Papcsák-érában kezdtek”. Az ő nevéhez fűződik a Virágzó Zugló program. 2013-ban alapította meg kertészeti webáruházát. Kiállt a vasárnapi boltzár és a Liget Budapest beruházás ellen is.

Zuglói családi házban él, két befogadott, idős beagle kutyájával, vidéki faiskolájában pedig két német juhászkutya várja. Hobbira nem sok ideje marad, de „nincs is szükség rá, a legboldogabb akkor vagyok, amikor a homokban mezítláb locsolom az növényeimet”.

¬ Mit gondol, miért utálják a politikusok a fákat?

Nem utálják, csak ők máshogy látnak, mint mi. Nagy tereket látnak, ahol sok ember előtt szerepelhetnek. Ráadásul azt gondolják, hogy csak a beton maradandó; a híd, az új torony a templomon, a térkő. Pedig a park ugyanúgy maradandó tud lenni, részben még ma is léteznek az egykori kastélyparkok, városi parkok, dacára a háborúknak, az államosításoknak, az elhanyagolásnak.