Teljesfegyverzetben

Tökéletesen törvényes, társadalmilag elfogadott korrupciónak nevezte az amerikai Atlantic Monthly magazin szerzője azt, hogy Joe Biden akkori amerikai alelnök ifjabbik fia, Hunter 2014 áprilisában az egyik legnagyobb független ukrán gázkitermelő cég, a Burisma igazgatótanácsának tagja lett. A népharag két hónappal korábban űzte el a hatalomból az oroszbarát Viktor Janukovics államfőt. Mikola Zlocsevszkij pedig, aki korábban a környezetvédelemért és a természeti erőforrásokért felelős miniszter, majd a nemzetbiztonsági tanács tagja volt, igyekezett átmenteni a tulajdonában álló Burismát, és ehhez nyugati tanácsadókat nyert meg.

A jogi végzettségű, a gáziparban járatlan, Ukrajnát nem ismerő Hunter Biden aligha a szakértelméért kapott az információk szerint havi 50 ezer dollárt – amiért cserébe évi egy-két igazgatósági ülésen kellett részt vennie, konferenciákra járni, s tanácsokat adni a cég irányításának javításához, valamint a szabályozóhatóságokkal való együttműködéshez –, inkább a családneve miatt. Joe Biden ugyanis alelnökként Barack Obama megbízásából az USA Ukrajna-politikáját felügyelte, így a Janukovics elűzése után külföldre menekült Zlocsevszkij abban bízott, hogy a fiú révén valahogyan utat talál az apához. Az ukrán oligarcha nem kispályázott, mert a Burisma igazgatótanácsának tagja volt Cofer Black is, aki George W. Bush elnökségének idején a terrorizmusellenes harc koordinátoraként dolgozott, valamint Devon Archer, aki John Kerry akkori amerikai külügyminiszter nevelt fiának az egyetemi szobatársa és barátja volt. De helyet kapott a testületben Aleksander Kwasniewski volt lengyel baloldali államfő is.

Zlocsevszkijt Ukrajnában azzal vádolták, hogy miniszterként számos esetben kedvezett a saját cégének kitermelési engedélyekkel. Nagy-Britanniában pedig 23 millió dollárt fagyasztottak be a számláján pénzmosás gyanúja miatt. Az ukrán ügyészség nem volt azonban hajlandó együttműködni a brit korrupcióellenes hivatallal (SFO), amely 2015 januárjában egy brit bíróság döntésére kénytelen volt feloldani a számla zár alá vételét, a pénz pedig Ciprusra távozott.

Az 1970-ben született Hunter Bidennek – aki hangsúlyozta, hogy az apjával megállapodott: nem beszélnek egymással az ukrajnai üzleti ügyeiről, ezzel próbálva kivédeni az összeférhetetlenség vádját – alighanem jól jött a könnyű pénz a Burisma igazgatótanácsi tagságáért, mert zűrös életet élt, és a család fekete bárányának számított. A jogi diploma 1996-os megszerzése után annál a delaware-i székhelyű MBNA America banknál kapott jól fizető állást, amely az állam szenátoraként dolgozó apja egyik nagy kampánytámogatója volt. Röviddel később apja politikai kapcsolatainak köszönhetően kezdhetett dolgozni a kereskedelmi minisztériumban, később pedig lobbista lett.

Az ezredforduló után súlyosbodott az alkoholizmusa, elvonóközpontba járt, de rákapott a kokainra is. A haditengerészet norfolki tartalékos egységénél sajtós lett, de az első munkanapján megbukott a drogteszten, s két hónappal a Burisma-megbízás előtt leszerelték. Miközben az ukrán gázcégtől jó fizetést húzott, még melyebbre süllyedt a függőségeiben, 2017-ben elvált az első feleségétől, három lánya anyjától, de előtte még viszonyt kezdett a 2015-ben agytumorban elhunyt bátyja özvegyével.

Az amerikai alkotmány szerint „az Egyesült Államok elnökét, alelnökét és valamennyi közhivatalnokát vádemelés folytán el kell mozdítani a hivatalából, amennyiben hazaárulás, vesztegetés és egyéb súlyos bűncselekmény, illetve vétség miatt elítélik őket”. Az első két vádpont világos, ám az egyéb súlyos bűncselekmény és vétség kategóriája gumiszabály. A XVIII. század végén, az alkotmány szövegezői közé tartozó Alexander Hamilton úgy magyarázta, hogy nem kell bűncselekménynek lennie, hanem lehet hatalommal való visszaélés vagy éppen a közérdek elárulása. 1970-ben, a képviselőházi republikánus kisebbség akkori vezetőjeként Gerald Ford egy vitában megadta a lehetőség politikai meghatározását: az alkotmányos vádemelés alapja az, amit a képviselőházi többség annak tart.

A képviselőház egyszerű többséggel dönthet az eljárás megindításáról. Erre a demokratáknak most lehetőségük nyílik, mert a 435 fős alsóházban 235 képviselőjük van. A tárgyalásra a szenátusban kerül sor, ahol a vádat a képviselőházi többség által a soraikból kiválasztott emberek képviselik. A tárgyalást a legfelső bíróság elnöke vezeti, ő jelenleg John Roberts, aki a republikánus George W. Bush kezdeményezésére 2005-ben került be a testületbe. Az alkotmányos vádemelés alatt álló elnököt védőügyvédek képviselik az eljárás során.

A szenátus az esküdtszék szerepét játssza, és kétharmados többséggel kell az elnököt bűnösnek találnia ahhoz, hogy a hivatalából elmozdítsák. Az USA történetében eddig két elnök ellen folyt alkotmányos vádemelési eljárás. 1868-ban Andrew Johnson leváltása csak egy szavazaton múlott, míg 1999-ben a demokrata Bill Clinton simán megúszta. A republikánus Richard Nixon viszont 1974-ben – azóta is egyedüli elnökként – lemondott, miután párttársai figyelmeztették, hogy a Watergate-botrány miatt valószínűleg ők is bűnösnek találnák.