Északiösszekötő

Azt szokta mondani, hogy íróember – aki éppen nem ír. Karrierje első éveiben gegmen volt, ami afféle munka, amelynek az a jutalma, hogy a néző nem annak a poénján nevet, aki a színpadon áll. „A gegmenség azoknak való átmeneti munka, akik nem vágynak saját karrierre” – mondja Kőhalmi. Egy évtizede az egyik legnépszerűbb stand up komikus, telt házas egyéni estekkel, sokmilliós YouTube-jelenléttel.

Eddig meg nem jelent művei abban a metatérben léteznek, ahol a könyv puszta ígéret. Az Űrhajó kapitány űrhajója – műfaját tekintve talán sci-fi, talán űrszeméttermelési regény – 2001-ben nem jelent meg. Teremtés- és végítélet-történeti versciklusa, az Angyalszenny 2007-ben nem látott napvilágot, az Alkonyat-szériát az utazási és gasztrovilággal egyesítő Mindenkönyv munkacímű dolgozata négy éve maradt titokban. Ennek a megelőlegezett remekműnek a folytatása, az Ami a Mindenkönyvből kimaradt, még egészen friss, alig kihűlt-halott szövegkorpusz: ha 2015-ben kijön, bestseller lehetett volna.

Az igazság az, hogy Kőhalmi az elmúlt nyolc évet elkávézva – lefőzte és itta – hol írta, hol pedig (inkább) nem írta első kiadott művét. Munkamódszere mindent elmond az alkotói folyamat elhúzódó kínjairól. Izgő-mozgó-fetrengő szerzőként definiálja alkotói technikáját, ihlető környezetét nem az íróasztalát körüljáró, vívódó komponistaként mutatja be, az ő területe a puff vagy a dívány. Korábban jegyzetfüzetfüggő volt, órákig kereste a megfelelő méretet, színt és szagot. Ma telefonba és felhőbe ír: ez gyorsabb, a mondatvesztés kockázata minimális.