Kamil és Justyna Dziubak az osztrák Raiffeisen lengyelországi leánybankjától 400 ezer zloty (1 zloty = 77 forint), svájcifrank-alapú jelzáloghitelt vett fel, amiből 220 ezret már visszafizetett, de még mindig 520 ezerrel tartozik. A helyzet a magyar devizahitel-károsultak számára is ismerős, ahogyan az is, hogy a házaspár három éve pereskedik a bankkal. Az ügyben a varsói területi bíróság a luxemburgi székhelyű Európai Bírósághoz (EB) fordult, amely a múlt héten hozta meg az ítéletét – mire egy varsói sajtóértekezleten Justynát egy üveg pezsgővel köszöntötték, mert az állásfoglalás számára kedvező. És reményt adhat annak a mintegy félmillió lengyel devizahitelesnek, aki a magyar társaihoz hasonlóan azt állítja, hogy a pénzintézetek átverték őket a kölcsönök kockázataival kapcsolatban.
Az EB a magyar Kásler Árpád és felesége ügyében hozott ítéletét is felidézve úgy határozott, hogy „a Lengyelországban megkötött devizaalapú hitelszerződésekben az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen feltételek nem helyettesíthetők a lengyel polgári jog általános rendelkezéseivel. Amennyiben a tisztességtelen feltételek elhagyása megváltoztatja e szerződések elsődleges tárgyának jellegét, oly módon, hogy az már nem az említett devizához kötött, a kamatláb azonban továbbra is ugyanezen deviza kamatlábától függ, az uniós joggal nem ellentétes ezen szerződések érvénytelenségének megállapítása.” Ez az ítélet értelmezése szerint két lehetőséget ad a banknak. Az elsőben a frankhitelt a szerződés aláírásakor érvényes árfolyamon átváltja zlotyra, így a Dziubak-házaspár tartozása 250 ezer zlotyra csökken, miközben a kamat a jelenleg negatív svájci alapkamathoz kötődik. A másik esetben, a szerződés megsemmisítésekor, csak a tőketartozás, 180 ezer zloty jár a banknak, amiből akár az időközben kifizetett kamatot és költséget is le lehet vonni.
Az ezredfordulótól kezdve Lengyelországban is elterjedt a jellemzően svájci frankban nyújtott – frankowiczének is nevezett – jelzáloghitel, ami a zlotykölcsönnél alacsonyabb kamatot kínált, és mintegy 700 ezer lengyel élt a lehetőséggel. A frank árfolyama azonban a 2008-as válság után erősödni kezdett, majd 2015 elején a svájci jegybank megszüntette az euróval szembeni plafont, s a kurzus elszabadult. Jelenleg a lengyel jelzáloghitel-állomány csaknem harmada, 124 milliárd zloty van svájci frankhoz kötve. A legtöbb ilyen kinnlevőség a német Commerzbank, a spanyol Santander és a portugál Banco Comercio Portugués lengyel leánybankjánál, illetve a PKO-nál, a „lengyel OTP-nél”, valamint a Getin Noble Banknál van.
A lengyel bankszövetség szerint a pénzintézeteknek akár 60 milliárd zlotyjukba is kerülhet – ami a szektor tavalyi nyereségének csaknem a négyszerese –, ha minden hitelügyletben az EB ítéletének megfelelően kell eljárni. Mások azonban óvatosságra intenek, mert a luxemburgi döntés csak lehetőséget ad. A hitelfelvevőknek perre kell menniük, s a bíróságnak kell kimondania, hogy az eredeti szerződést tisztességtelen feltételekkel kötötték-e meg velük. Egy-egy ügy évekig is eltarthat, és a becslések szerint jelenleg 11 ezer kereset lehet a lengyel bíróságok előtt.
