A dessaui és a weimari múzeumnyitásokkal, megemlékezésekkel, kiállításokkal ünnepelt, az idén százéves Bauhaus kiemelkedő alakja, egyik vezető tanára volt Moholy-Nagy László. A konstruktivizmus művésze, az ipari formatervezés, a fotográfia, majd a filmezés terén világhírű Moholy-Nagy persze nem rögtön így kezdte: korai alkotói éveit eleveníti föl a berlini magyar kulturális intézetben, a Collegium Hungaricumban az október 18-áig látható kiállítás.
Moholy-Nagy, mielőtt 1923-ban Walter Gropius meghívta a weimari Bauhausba, Berlinben élt. Sok avantgárd, haladó vagy egyszerűen a régi renddel szemben álló magyarországi művészhez hasonlóan ő is támogatta – ha csak aláírásával is – a Tanácsköztársaságot. Annak bukásával, 1919 őszén pedig neki is menekülnie kellett. Bécsi kitérővel érkezett Berlinbe, ahol segítőkre, támogatókra talált. Többek között a róluk készült portréi is láthatók a kiállításon, mint ahogy az emigráció előtti időszakban, még Magyarországon született festményei is. De Berlinben készítette el a többnyire egyenes vonalakkal dolgozó, szántóföldeket ábrázoló képeit, a geometriai formákkal készült kompozíciókat – amelyek közül néhányat ugyancsak bemutat a berlini kiállítás.
A 27 Moholy-Nagy-alkotás az Antal–Lusztig-gyűjtemény része. Az ötgyerekes Lusztig Sámuel a múlt század húszas éveiben kezdett műalkotásokat vásárolni, amihez péksége és vegyesáru-kereskedése nyújtott anyagi forrást. A háború a gyűjteményt, a holokauszt pedig egy lánya kivételével az egész családját elpusztította, ám a gyűjtő elölről kezdte, s ma unokája, Antal Péter debreceni ügyvéd a csaknem ötezer darabos gyűjtemény gazdája. A Moholy-Nagy-alkotások mellett ebből a gyűjteményből származnak a berlini kiállítás további képei is. Kassák Lajos több kompozíciója az 1920-as évekből, sógorának, Kassák Teréz férjének, Uitz Bélának hat műve – közülük kettő a modern kor gátlástalan kizsákmányolását megjelenítő General Ludd-sorozat két darabja. Az 53 kiállított mű között van Márffy Ödön orosz hadifoglyokat ábrázoló, 1917-es festménye, Tihanyi Lajos Ady-portréja, Bortnyik Sándor, Berény Róbert alkotásai és a korán elhuny Nemes-Lampérth József betegségének sötét árnyait tükröző tusképei.
A művek jelentős részét most állítják ki először külföldön – de a magyar közönség sincs elkényeztetve azzal, hogy láthassa őket. Antal Péter tapasztalatai szerint finoman fogalmazva sincs túl nagy érdeklődés, lehetőség a bemutatásukra. De most legalább a külföldi ismertségük növekedhet. Berlin után Rómában, majd Helsinkiben lesznek láthatók Moholy-Nagy és kortársai korai alkotásai. ¬ Weyer Béla / Berlin
