Oplatka András: Zenekar az egész világ – a karmester Fischer Ádám

Ez a könyv „kedvet csinált nekem önmagamhoz”, mondja az utószóban Fischer Ádám. Több évtizedes barátság, több év sűrű beszélgetései, barátok, rokonok, pályatársak kifaggatása és tömérdek róla szóló írás, kritika feldolgozása után született meg ez a „kedvcsináló” mű a jelenkor legnagyobb hatású magyar karmesteréről és a magyar közélet markáns szereplőjéről. A könyv végigköveti a sok lépésből és visszalépésből álló folyamatot, amelynek során Fischer Ádám eljutott odáig, hogy korábban nem ismert Haydnt, Mozartot, Wagnert és Mahlert adjon a világnak. A magasba emelte a „senki földjéről jött” dán kamarazenekart, amellyel egymást „radikalizálták” a Mozart-szimfóniák felvételével, „a vad, a lázas” Mozart szabadon eresztésével. A közös osztrák–magyar Haydn-fesztivált ugyan kicsinyes érdekek elgáncsolták, de a 104 Haydn-szimfónia felvételei a hozzá létrehozott zenekarral és évtizedes munkával az addig ismertnél színesebb Haydnt mutattak meg a világnak. Bayreuthban és a Budapestet második Bayreuthtá emelő Wagner-napokon a megszokottnál halkabb, árnyaltabb Wagnert ismert meg a világ. Föltárul az összefüggés a politikai és a művészi alkat között. A diszkrimináció, a rasszizmus ellen, az emberi jogok, az emberi méltóság, az üldözöttek védelmében következetesen fellépő és számos, ezekkel kapcsolatos kezdeményezést anyagilag és szellemileg támogató Fischer Ádám szenvedélyesen politizáló liberális polgár, idegenkedik a hatalomgyakorlástól, kooperatív, integráló, a zenészek kreativitását ösztönző, antiautoriter karmester – harmonikus személyiség. A könyvnek van egy hosszú és borús fejezete, amelyben a zeneművészetet, az operajátszást fenyegető súlyos veszélyekről, baljós tendenciáról esik szó. Szenvedélyes és pesszimista szavak. De Fischer Ádám az utószóban bevallja, hogy az Oplatkával folytatott beszélgetések óta derűlátóbb lett.