Össztűzalatt
Bírja a gyűrődést
„Micsoda nap! Boldog nap, legalábbis az osztrák irodalom, egyáltalán az irodalom számára!” Ezt a közleményt adta ki az osztrák államfő, Alexander Van der Bellen arra a hírre, hogy a 76 éves Peter Handke irodalmi Nobel-díjat kapott. A hivatalos lelkesedés elnyomta az osztrák fanyalgók hangját. A külföldön elismert osztrák íróktól az osztrák olvasók, leszámítva a vájt fülűeket, idegenkednek, sőt hazaárulónak, kritikai leleplezéseik okán a saját fészkükbe piszkolóknak tartják őket. Ebbe a körbe tartozik a halála után elfogadott Thomas Bernhard, a 2004-ben első osztrák íróként irodalmi Nobel-díjat kapott, de Münchenbe költözött Elfriede Jelinek vagy a most díjazott, Párizs egyik elővárosában élő Handke. A provokációtól nem idegenkedő írónak is megvan a véleménye a hazájáról, két éve a News című osztrák magazinnak azt találta mondani: „Ha Ausztriáról van szó, politikai analfabéta lett belőlem.” Néhány éve Handke az irodalmi Nobel-díjat fölösleges, kánonkijelölő eszköznek minősítette, és a megszüntetését vetette fel. Most már megengedőbb. Közölte: december 10-én Stockholmban személyesen átveszi az elismerést, majd a handkei fintorokhoz illően megdicsérte a zsűrit, hogy vette a bátorságot, és kitüntette.