Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba

Halála után szimbolikussá és átértelmezetté lényegült át Térey János posztumusz könyvének címe, már csak azért is, mert – olvasható a kiadó fülszövegében – a kötet kompozícióját (még) a szerző állította össze. E szerint ugyanis a 49. évében járó költő-író nem halálra, „csupán” dantei körbetekintésre készült az emberélet útjának feléhez érkezve. Lehetne persze úgy is értelmezni a folyóiratokba fejezetenként szétszórt – és immár bizonyos: csonkán maradt – memoárját, hogy ha Térey nem is tudta, de érezte a közelgő véget. Ám hogy ez mégiscsak utókori okoskodás, azt a legeklatánsabban éppen a norvég drámaírót, a lelkek és a gerincroppantó társadalom mérnökének tekinthető Henrik Ibsent többszörösen is megidéző, vegyes műfajú kötet bizonyítja. A Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba cím alatt versek, kisprózák, esszék sorjáznak egymásba kapaszkodva. Az olvasó alighanem joggal érezheti úgy, hogy a szerző nagy ambícióval és tudatossággal tálalt sorrendje olyannyira felcserélhetetlen, mint az évszakok egymásutánja. Az egyes fejezetek címének – talán önkényes, talán játékos-komoly felfedező – összeolvasása is dekódolható üzenetté válhat. Mondjuk ekképpen: az elfüggönyözött országba nagy tervekkel érkező, miután csupán udvari kultúrára lel, élete augusztusában (értsd: derekán) arra az elhatározásra jut, amit a kötetzáró vers címszereplő főhőse, a Gyászmunkás – egy rövid kérdez-felelekbe sűrítve – így fogalmaz meg: „Csomagolsz?” „Maradok.” „Mi az új munkád?” / „Temetem a birkatürelmet, / Mától lázadok.”