A fiúk a bányában maradnak
Váratlan és meghökkentő kutatás kapcsolódik ahhoz a vitához, hogy az emberek sorsát inkább a génjeik vagy a neveltetésük, az életkörülményeik határozzák-e meg. Azt eddig is sejteni lehetett, hogy inkább a fiatal, egészséges, törekvő emberek vándorolnak el a gazdaságilag elmaradott vidékekről. Egy nemzetközi kutatócsoport most arra kínál bizonyítékot, hogy a menni vagy maradni kérdésére a válasz alaposan a génekbe van kódolva. Majdnem félmillió brit genetikai adatait elemezték (az alanyok hozzájárulásával). A kutatást Abdel Abdellaoui és Peter Visscher, az Amszterdami, illetve az ausztráliai Queenslandi Egyetem munkatársai vezették. A vizsgálódás alapjául az egypontos nukleotid-polimorfizmusok (SNP, sznip) szolgáltak. Ezeknek a hatását elemezték olyan tulajdonságokra, mint egyebek mellett az elhízás, a nyitottság vagy a visszavonultság, a kábítószer-használat, a menopauza időpontja. Megnézték, hogyan oszlanak meg a tulajdonságok négy csoport között: akik brit bányászvidékeken születtek és elvándoroltak, akik ott születtek és ott is maradtak, akik máshol születtek és odavándoroltak, végül akik sosem éltek bányászvidéken. A legnagyobb különbségeket azokban a sznipekben találták, amelyek az iskolában és egyetemen eltöltött éveket befolyásolják. A leginkább tudásvágyók az első, a legkevésbé iskolázottak a második csoporthoz tartoztak. Más SNP-függő tulajdonságokban, amelyekben számottevő különbségek mutatkoztak, szintén, bár kisebb mértékben hasonló eltérés mutatkozott e két csoport között. Az egyetlen kivétel, ahol általában nem az elvándorlók csoportja örökölt kedvező tulajdonságokat, a bipoláris személyiségzavarra való hajlam. A kutatás eredménye lényegében azt mutatja, hogy a jobbak távozását és a gyengébbek maradását leginkább a gének határozzák meg.
