Nem könnyű az 1945 című filmsiker óta „csak” szövegként olvasni Szántó T. Gábort, aki az alapnovellát és – Török Ferenc mellett társíróként – a forgatókönyvet is jegyezte. A szerző napokban megjelent új regénye is filmrendezőért kiált. Addig persze a XX. századi, történelmileg békétlen román és magyar és német és orosz (szovjet) együttélés, együtt létezés históriáját drámai epizódokkal, agyonhallgatott, tudatmélyre nyomott titkokkal és kalandos fordulatokkal megjelenítő kötet olvasója fejben is leforgathatja. Aztán pedig önnön agytekervényeiben többször is lepergetheti „saját készítésű” filmjét. Ehhez kiváló „alapanyag” a jelzőket megtizedelő, szikár mondatfűzésű regény, amely több – láttatóan megírt – kolozsvári, transznisztriai, berlini helyszínen játszódik. Ott, ahol a három főszereplő – a vegyes házasságban élő „magyar” asszony, Enikő; zenei talentummal megáldott fia, András; valamint a nemzetközi hírnévre szert tett dirigens, Wilhelm Kerr – éli köz- és magánmúltjuk terheivel teli életét. Történelem verte sorstársaikhoz hasonlóan, de talán – írói akaratból, drámai sűrítésből – náluk is jobban kísérti mindhármukat előéletük fojtogató ballasztja, az, ami akaratukon kívül történt meg velük az 1940-es években, majd a regénybeli jelenben, az 1970-es évek elején. A régebbi múltban a mind többeket fenyegető, cinkosságra kényszerítő, behálózó diktatúra alakítja vergődéssé a romániai, erdélyi hétköznapokat, fél évszázada pedig Nyugat-Németországban a nemzetiszocializmussal való szembenézés hiánya robbantgatja a maga erkölcsi és valóságos bombáit. Az Európa szimfónia főhőseinek élete meghatározó pontokon egybeszálazódik. De mivel ez a történelmi kalandregény izgalmas krimiként is olvasható, a végkifejletet, a korántsem „hepi” happy endet a Kóda című zárófejezetre tartogatja az író.
