Amagándiplomata

Hivatali ideje alatt Donald Trump népszerűségi mutatója a legjobb esetben is csak súrolta az 50 százalékot, a most élesedő alkotmányos vádemelési eljárás kezdetén pedig 40 százalék környékén imbolyog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Trump ne újrázhatna a 2020-as elnökválasztáson. A republikánus többségű szenátus aligha találja bűnösnek, és az elnökválasztáson sem az számít, ki gyűjti a legtöbb szavazatot: 2016-ban a demokrata Hillary Clinton csaknem hárommillió vokssal többet kapott Trumpnál, ám ő mégis meggyőzően nyert az elektori kollégiumban, amely az amerikai alkotmány szerint az elnök személyéről dönt.

E rendszer miatt az USA-ban nem országot kell nyerni a Fehér Házba költözéshez, hanem szövetségi államokat – ahol Maine és Nebraska kivételével a győztes viszi az összes elektort –, és azokból sem túl sokban valódi a verseny. Többségüket ugyanis látatlanban oda lehet adni: Kaliforniát, New Jersey-t, New Yorkot vagy Oregont például a demokratáknak, Texast, Mississippit vagy Utah-t a republikánusoknak. A 2016-os választási térkép alapján Trump hat államnak köszönheti a győzelmét: Michigannek, Pennsylvaniának, Wisconsinnak, Floridának, Arizonának és Észak-Karolinának. A demokrata jelöltnek – minden más állam hovatartozásának változatlansága mellett – 2020. november 3-án ezek közül legalább hármat hoznia kell a győzelemhez, mindegy, hogy országosan mekkora az előnye. A The New York Times napilap és a Siena College elemzése szerint a demokrata jelöltállítási verseny éllovasa, Joe Biden csak statisztikai hibahatáron belül vezet ötben Trumppal szemben. Ráadásul a hivatalban lévő elnök a hatból öt helyen előzi a Bident lassan beérő Elizabeth Warrent. Ha minden úgy alakul, mint 2016-ban, és Trump bármilyen szűken is, de behúzza ezt a hat államot, akkor a demokraták rémálma is bekövetkezhet: az egész országban akár ötmillióval is több szavazatot szerezhet a jelöltjük, az elektori kollégiumban mégis ugyanúgy reménytelenül alulmarad, mint Clinton. És akkor kesereghetnek azon, hogy az utóbbi hat választás közül háromban (2000, 2016, 2020) megnyerték az országot, de elbukták az elnökséget.

Halloween, hálaadásnap, karácsony – ezzel a három ünneppel leírható az amerikai elnökkel szembeni alkotmányos vádemelési eljárás menete. A demokrata többségű képviselőház október utolsó napján szavazta meg, hogy a továbbiakban nyilvánosan folytatja a meghallgatásokat arról, visszaélt-e hatalmával Donald Trump, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnöktől azt kérte, indítson vizsgálatot potenciális választási ellenfele, Joe Biden fiának ügyében, miközben felfüggesztette a Kijevnek a kongresszus által megszavazott 391 millió dolláros katonai segélyt. A folyamatot irányító hírszerzési bizottság november negyedik csütörtökjéig, a hálaadásnapig végezhet a munkájával. Aztán jön az igazságügyi bizottság, amely összegzi a tényeket és megfogalmazza az alkotmányos vádemelés pontjait, amelyekről karácsony előtt szavazhat a képviselőház.

Már mindenki biztosra veszi, hogy megtörténik az alkotmányos vádemelés. Ezzel Trump lehet a harmadik elnök – Andrew John­son (1868) és Bill Clinton (1998) – után, akivel ez megesik (egyiküket sem ítélte el a szenátus). A republikánus Richard Nixon viszont 1974-ben – azóta is egyedüli elnökként – lemondott, miután párttársai figyelmeztették, hogy a Watergate-botrány miatt nemcsak elindul az eljárás, de bűnösnek is találják majd. Vissza Trumphoz: a képviselőház demokrata elnöke, Nancy Pelosi nem is olyan régen még bizonytalan volt, hogy megéri-e az eljárás élesítése a politikai kockázatot, ám a múlt heti szavazás már kijelölte az utat, amelyen aligha lehet súlyos arcvesztés nélkül visszafordulni. Az eljárást Trump és a republikánus párt is bekalkulálta. Arra számítanak, hogy ha el is indul a folyamat, a legfelső bíróság elnöke által irányított tárgyaláson az esküdtszék szerepét betöltő százfős szenátusban nem akad húsz republikánus, aki az elnök ellen szavazva biztosítja a szükséges kétharmados többséget.

A vádemelési eljárás így is meghatározhatja a 2020-as elnökválasztás már jó ideje beindult kampányát. A demokraták egy korrupt elnök leleplezéseként és az amerikai demokrácia megvédelmezéseként, a republikánusok pedig a Trump ellen kezdettől folyó, a választók akaratát felülírni próbáló boszorkányüldözésként festik majd le a folyamatot – ahogyan eddig is tették. A végletes megosztottságot a számok is jelzik. A The Wall Street Journal és az NBC News híradó számára készített friss közvélemény-kutatás alapján az amerikaiak 53 százaléka támogatja, 44 százaléka ellenzi a képviselőházi demokrata vizsgálatot; 49 százalékuk szerint az eddig hallottak alapján Trump ellen vádat kell emelni és el kell távolítani a hivatalából, míg 46 százalék éppen ellenkezőleg véli. A demokraták 88 százaléka tenné ki az elnök szűrét a Fehér Házból, és a republikánusok 90 százaléka áll Trump mellett. Egyértelmű volt a helyzet a képviselőházban is: a múlt héten mindössze két demokrata képviselő bontotta meg a pártegységet, s állt a fegyelmezetten nemet mondó republikánusok mellé a folyamat elutasításában.

Az eljárás nyilvánossá tételének a meghallgatások várhatóan nagy közönséget vonzó tévéközvetítésén kívül több politikai és jogi következménye is van. Trump ügyvédjei, de akár maga az elnök is részt vehetnek az igazságügyi bizottság előtti meghallgatásokon, a tanúknak nemcsak a testület tagjai, hanem a jogászok is keresztkérdéseket tehetnek fel, és zárónyilatkozatokat fogalmazhatnak meg. A múlt heti szavazás következménye az is, hogy ütemezetten nyilvánosságra hozzák az eddig megszólalt diplomaták, volt vagy jelenlegi fehér házi tisztviselők zárt ajtók mögött elhangzott vallomásának leiratát. Továbbra sem lesz viszont nyilvános annak a CIA-ügynöknek a kiléte, aki a Zelenszkijjel folytatott júliusi elnöki telefonbeszélgetésben elhangzottak miatt riadót fújt, bejelentést tett, amire elindult az alkotmányos vádemelési vizsgálat. Inkognitóját törvény védi, bár a sajtóban és a politikusok közül többen is tudják, kiről van szó, még senki nem vállalta a leleplezését.