Alónakabajszát

Kövér László azon kevesek egyike – vagy inkább az egyetlen –, aki a pozícióvesztés kockázata nélkül ma is beolvashat Orbán Viktornak, ha szerinte félrecsúsztak a dolgok. Nemtetszését fejezte ki Schmitt Pál államfői jelölésével kapcsolatban (amit utóbb bagatellizálni igyekezett), s szóvá tette, amikor a kormányfő pár éve a halálbüntetés visszaállítását pedzegette. Még a terrorfenyegetettséget bevezető alkotmánymódosítást is helytelenítette – igaz, csak azért, mert az szerinte pusztán taktikai okokból, az ellenzék csőbe húzása miatt volt sürgős a kormánynak. Az 1-es számú Fidesz-tagkönyv tulajdonosának Orbán iránti lojalitása ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen. A kormányfő maga is tudja, bármikor bátran hátat fordíthat neki, mert sosem fogja hátba szúrni. Még azt is elnézte neki, hogy amikor néhány éve a párt ifjútörökjei – élükön Lázár Jánossal – megpróbálták „betámadni” a párt politikai veteránját, a házelnök „viszonválaszában” nyílt kritikát fogalmazott meg a NER-fiatalok gyors vagyonosodásával kapcsolatban. Az Orbán–Simicska-vitában Kövér is határozottan az előbbi mellé állt, mintha azt is feledtetni szeretné, hogy annak idején a testvére, Kövér Szilárd – Simicska bizalmasaként – maga is nyertese volt a politikaközeli üzleteknek.

Bár Kövér a Fideszben ma is megkerülhetetlen a főbb politikai döntéseknél, érdemi befolyása inkább csak az ideológiai, stratégiai kérdésekben van. Egyik fő szakterülete a „komcsizás”, amelynek felemás előzményei vannak: felmenői között egyaránt megtalálhatók az államszocializmus nyertesei és vesztesei. Taxizással foglalkozó anyai nagyapjának a járműveit államosították, munkásszármazású apai nagyapja ellenben a szociáldemokrata párt pápai szervezetének alapítója volt, majd az MSZMP tagja lett. Kövér egy 1990-es lapinterjúban még azt sem zárta ki, hogy maga is szocdem pártban köthet ki. Azzal, hogy bekerült az ELTE jogi karára, ő lett az első diplomás a családban. A Bibó István Szakkollégiumban ő vezette azt a vitát, amely a Fidesz megalapításához vezetett.

1990 előtt Kövér dolgozott az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének ifjúsági kutatócsoportjában, és maga is részesült Soros-ösztöndíjban. A Fidesz képviselőjeként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, majd – a Fidesz–SZDSZ közös jelöltjeként – egyéniben megnyerte a pápai választókörzetet, és bejutott a parlamentbe, ami 1990 óta a munkahelye. Az első Orbán-kormányban a titokminiszteri posztot kapta, amelyről két év után azért mondott le, mert 2000-ben átmenetileg átvette Orbántól a Fidesz pártelnöki székét. Ebben az időben hagyta el a párt a Liberális Internacionálét, s lett a konzervatív Európai Néppárt tagja (ami persze hosszabb ideje tartó átalakulási folyamat utolsó állomása volt). Az első Orbán-kormány 2002-es bukása után a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként húzódott háttérbe. Abban az időben hosszú hajat és arcszőrzetet növesztett, s ígéretet tett, hogy csak akkor vágatja le, ha újra és végleg sikerül elzavarni a baloldalt. Ez szerinte 2010-ben megtörtént, így azóta ismét a régi fizimiskájában tündököl, immár a parlament – rendszerváltás óta leghosszabb ideje hivatalban lévő – elnökeként.