Amagukerejéből

Az egy-egy cég által létrehozott hozzáadott érték kiszámításának az a klasszikus módja, hogy az árbevételéből (meg még néhány kisebb könyvelési tételből) kivonjuk az úgynevezett anyagjellegű költségeket: azoknak a termelés során felhasznált anyagoknak, alkatrészeknek, részegységeknek és szolgáltatásoknak az árát, amelyeket nem maguk állítottak elő, hanem más cégtől vásároltak. Ennek a kézenfekvő módszernek azonban több hibája is van. Az egyik az, amit az A maguk erejéből című anyagunkban említett állami tulajdonú közlekedési vállalatok esete is jelez. Ha a MÁV-nál és személyszállító leányánál, a MÁV-Startnál is ezzel az egyszerű kivonással próbálkoznánk, azt a képtelen eredményt kapnánk, hogy a vasútvállalatok negatív hozzáadott értéket állítanak elő. A helyes eredményhez ugyanis nem szimplán az árbevételükből, hanem az árbevételük és az állami támogatásuk összegéből kellene levonni a külső cégektől vásárolt holmik és szolgáltatások árát, merthogy a vasútvállalatokat az utasokon kívül az állam is finanszírozza, méghozzá elég bőkezűen.

A klasszikus módszer másik hibáját a dohány-nagykereskedők példája mutatja a legszemléletesebben. Az egyszerű kivonás, ahogy az állami támogatásokat, úgy az extra elvonásokat sem tudja kezelni. A füstölnivalók ára és vele a dohánycégek árbevétele ugyanis jelentős, akár az ár háromnegyedét kitevő jövedéki adót is tartalmaz. Ha ebből az adóval felhizlalt árbevételből vonnánk le a cégek külső vásárlásainak összegét – benne azzal a summával, amit az általuk továbbadott termékekért, még jövedéki adó nélkül, a gyártóknak fizettek –, akkor irdatlanul és irreálisan magas hozzáadottérték-adatot kapnánk. Az árbevételi toplista 67. helyén álló Philip Morris Magyarország Kft. 182 milliárdos árbevétele például 141 milliárd forintnyi jövedéki adót tartalmaz. A hagyományos számítás pedig ezt nem „venné észre”, hiszen a könyvviteli regulák szerint ez is az árbevétel elválaszthatatlan része, noha ez a summa minden, csak nem a cég által termelt hozzáadott érték. És persze nem csupán a dohánycégek fizetnek jövedéki adót, hanem például az üzemanyag-kereskedők vagy a sörgyártók is; mindegyikük eredményét eltorzítaná a hagyományos számítás.

Azért, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük, a HVG más logikával számítja ki az egyes cégek által előállított hozzáadott értéket. Lényegében megfordítjuk az egyenletet. Nem az árbevételből vonjuk ki a külső felektől vásárolt anyagok és egyebek árát, hanem azt vesszük számba, mennyit tettek hozzá maguk a cégek az általuk vásárolt jószágok értékéhez: a beszámolójuknak a személyi jellegű ráfordítások, az értékcsökkenés és az adózott eredmény rubrikáiban szereplő számokat összegezzük.