Tókupecek

Tavasszal lépett életbe az a törvény, amely másfél évtized után újraszabta a területrendezés szabályait az egész országban, így a kiemelt üdülőkörzetnek számító Balatonnál is. Gyakorlatilag ez határozza meg azokat a kereteket, hogy hol mit szabad építeni, és ekként gátat vethet a puszta gazdasági érdekeknek, miközben óvhatja a környezet védelmének pénzben kevéssé kifejezhető ideáját is. Azóta kormányrendeletben kellett volna részletezni a törvény általános elveit, ám az eddig nem született meg. Elkészült viszont csaknem száz térkép a 44 balatoni település partszakaszairól, valamint egy jelmagyarázat és egy táblázat. Ezeknek kellene végső jogforrásként szolgálniuk az önkormányzatoknak, hogy egy adott partvonal vagy mederrész végül is inkább fás sétány, esetleg strand legyen, vagy a korzózó turistáktól elzárt magánterület, netán kikötő és szálloda, és ha ez utóbbi, akkor abból mekkora.

Az eddigi kormányrendelet például korlátokat állított fel a vegyes beépítésű területeken: az épület legfeljebb a telek 50 százalékát foglalhatta el, a magassága nem haladhatta meg a 12,5 métert, és az ingatlan legalább 30 százalékán zöldfelületet kellett kialakítani. Most ilyen feltételekről nem tudni, de az érintetteknek legalábbis úgy kell véleményt mondaniuk, hogy egyelőre nincsenek hasonló megszorítások. A „közcélú területfelhasználási terv” névre hallgató dokumentum abban is nagyobb mozgásteret ad az önkormányzatoknak, hogy a helyi építési szabályzatokban meglehetősen tág keretek között értelmezhetik a zöldterület fogalmát. Beleérthetik például a közlekedési és a közműterületeket is. Márpedig a parkolók építése éppen sarkalatos pontja a beruházáspártiak és a zöldek közötti összecsapásoknak. Ez ezentúl nem lehet kifogás tárgya, hiszen a közlekedési terület is zöldterületnek számíthat. Habár az új törvény az eddigieknél kisebb beépíthetőséget engedélyez a kempingek területén (30 helyett csak 15 százalékost), viszont sehol sem találni magassági korlátot. Mindebből az következik, hogy a kormány csaknem tíz év után eljutott oda, hogy a helyi ügyeket végre a helyiek kezébe adja. Valami csalfaságnak azonban csak kell lennie ebben, ha egyetlen polgármester sem örül a lehetőségnek. A DK keszthelyi politikusa, Kovács Viktória például azzal érvelt a HVG érdeklődésére, hogy szép dolog az önkormányzatiság, csakhogy amióta a pályázati pénzekkel zsarolni lehet, és csicskáztathatják a polgármestereket, azóta a jogkörök bővülése már nem ugyanazt jelenti, mint régebben. Gyakorlatilag az önkormányzatokkal akarják elvitetni azt a balhét, ami utóbb Mészáros Lőrinc és oligarchatársai további gazdagodását és a kispénzűek Balaton-partról történő kiszorítását eredményezi. Még azok a fideszes polgármesterek is szűkölni kezdtek ettől a felelősségtől, akik hosszú évek óta néma végrehajtói a központi akaratnak. Így el is érték, hogy a kormány november 22-éig meghosszabbítsa a társadalmi vitát a vízparti területek közcélú területfelhasználási tervéről.