Rémlátomás

Többségi vélemény a magyar kutatók körében, hogy az elmúlt évtizedben tovább mélyült az euróövezet integrációja. Közülük Csaba László akadémikus a Közgazdasági Szemlében fejtette ki, hogy a krízis feszült hónapjaiban megalkotott európai bankunió „végső fokon nem más, mint az egységes piac – egységes pénz maastrichti programjának befejezése”. Ennek egyes elemei a legnagyobb kockázatot jelentő pénzintézetek közös felügyelete, az 55 milliárd euróval megtámogatott egységes banki válságkezelési mechanizmus, a 705 milliárd eurós európai stabilitási mechanizmus, valamint a tervezett egységes betétbiztosítási alap. Az európai válságkezelés során „az euróövezetben új minőségű, szupranacionálissá mélyült integráció jött létre”, amiből kimaradni veszteséggel jár – fűzte hozzá.

Hasonlóképpen vélekedik Benczes István, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, aki azt elemezte a Külgazdaság című folyóiratban, hogy az Európai Gazdasági Unió szabályozása eredetileg megtiltotta ugyan a csődbe jutott vagy csődveszélybe sodródott tagállamok megsegítését, de a gyakorlat ezt felülírta, s végül a kimentés módját intézményesítették. „A kormányközi alkuk nem gyengítették, hanem kifejezetten mélyítették a gazdasági integrációt” – hangsúlyozza. Soós Károly Attila, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének nyugalmazott főmunkatársa pedig legfrissebb tanulmányában egyenesen arra a következtetésre jut, hogy a válság bebizonyította: a monetáris unió fiskális unió nélkül is működőképes, és úgy véli, képes lesz megbirkózni egy következő krízissel is.