Máté Bence

Portré

2019. december 12.

Fazekas István

Máté Bence

természetfotós

„Beleszülettem a tutiba” – mondja a 34 éves, Szegeden született, Pusztaszeren felnőtt, több mint hatszáz nemzetközi elismeréssel – így World Press- és a természetfotózás Oscarjának tartott az Év Természetfotósa díjjal – kitüntetett, világhírű természetfotós. „Ami másnak hátrány, nekem előny volt, hiszen falusiként a Kiskunsági Nemzeti Park közelében nőttem fel, a nádasra nézett a gyerekszobám ablaka.” Már 13 éves korában elhatározta, hogy természetfotós lesz: „Apám azt mondta, csináld, de pénzt nem tudok rá adni.” Kézműves termékeket készített, és állatokat tenyésztett, hogy megvehesse a park természetvédelmi őrétől élete első teleobjektívjét. Hamar megszerette, mert iskola helyett inkább a gépet kattogtatta – „pontosan tudtam, mit akarok csinálni, és ezért iszonyúan frusztrált, hogy helyette verseket kellett (volna) elemeznem”. A szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában annyi hiányzása gyűlt össze, hogy majdnem évet kellett ismételnie, ami kínos lett volna a Kitaibel Pál országos természetvédelmi versenyen és számos fotóversenyen díjat nyert diáktól.

„Pedagógus szüleim nehezen emésztették meg, hogy nem szerzek diplomát, én viszont amikor az érettségi bizonyítványt a kezembe kaptam, úgy éreztem, börtönből szabadulok.” A szülei kérésére azért beiratkozott ugyan a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karára, de el sem kezdte. A saját maga által épített leseiből egészen közel tud férkőzni az állatokhoz, kiérdemelve a „láthatatlan természetfotós” becenevet. Természetvédelmi célokra ingyen adja a felvételeit, 2013-ban a nemzeti parkok nagykövetévé is választották, jelenleg ingyenes, szabadtéri kiállításával járja az országot.

¬ Vértelen vadászatnak nevezi a fotózást. Szokott puskával is vadászni, vagy csak kamerával?

Tizenpár éve még vadásztam, de ahogy egyre több időt töltöttem az állatok megfigyelésével, annál nagyobb csodálattal töltött el a természet szépsége és felfoghatatlan összetettsége. Ennek következtében régóta elkerülöm, hogy életről vagy halálról döntsek.