Két elnök Venezuelában
Átmeneti államfőnek minősítette magát Juan Guaidó, az ellenzéki többségű venezuelai parlament elnöke. A lépés reagálás volt arra, hogy január 10-én második mandátumára beiktatták hivatalába Nicolás Madurót, akinek rendszere a 2018-as elnökválasztáson nem engedte indulni az esélyes riválisait. Az USA és a nyugati országok többsége Guaidót ismerte el államfőnek, míg a venezuelai rezsimet támogató Kína és Oroszország, valamint Kuba, Dél-Afrika vagy Törökország kitart Maduro mellett. A világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező latin-amerikai ország az Hugo Chávez által indított bolívari szocializmus következtében gazdasági, majd politikai káoszba süllyedt. Az infláció tízezer százalékra gyorsult, a GDP az idén várhatóan a harmadával zsugorodik, és legalább 3,5 millió venezuelai menekült a környező országokba, elsősorban Kolumbiába. Ennek ellenére Guaidó április végi hatalomátvételi kísérlete kudarcba fulladt, mert a hadsereg kitartott Maduro mellett. A patthelyzet fennmaradásával az év végére az álamfő helyzete stabilizálódott, az ellenzéket pedig korrupciós botrány gyengítette. A forrongó Latin-Amerikában Bolíviából elmenekült Evo Morales, az ország első elnöke, aki az őslakosok köréből került ki. A korábban a nyersanyagárak emelkedését kihasználó jóléti intézkedései és az indiánok egyenjogúsítása miatt népszerű politikus végzetét az okozta, hogy elcsalta az októberi elnökválasztást, amin az érvényes alkotmány szerint nem is indulhatott volna. A korábban a szabadpiaci reformok mintaállamának tartott Chilében a jövedelmi szakadék Augusto Pinochet diktatúrájának 1990-es bukása óta nem látott tömegtüntetésekhez vezetett. Sebastián Pinera elnök kormányátalakítással és jóléti ígéretekkel próbálta megoldani a válságot. Újra az államcsőd szélére került Argentína, ahol a konzervatív kormányfőt, Mauricio Macrit magabiztosan győzte le az elnökválasztáson a perónista Alberto Fernández.
