Lót – Szodomában kövérebb a fű
Nem a város bűnös, legfeljebb az egyén lehet az, akár a falakon belül, akár azon kívül van. Előfordulhat, hogy amíg odabent szabadon dönthet, addig igaz emberként a szigorú szabályokhoz is önként tartja magát. Amikor pedig földönfutóvá válik, ugyanő már a vérfertőzéstől sem riad vissza. Térey János utolsó drámájában Lót (Gálffi László) bevándorló Szodomában, ahol mindennapos az idegengyűlölet. Az Úr által odaküldött két angyal (Dóra Béla és Patkós Márton) mellett maga Lót is betolakodónak számít, hiába tehetős üzletember, aki a szodomaiaknak éppúgy próbál megfelelni, mint az égieknek. Már a címszereplő konzervgyárosságától, de a háttérben zsizsegő tévétől is mai közegbe csúszik át a történet. Aztán a család elmenekülése közben Lótné (Kerekes Éva) kifakad: „Ki mondja meg nekem, hogy nem szabad visszafordulnom?… Szodomában éltem le életem, kiismertem magam. Mit jelent hűnek lenni? Önmagunkhoz? A hazához? Még ha ott is pusztulok, nem ott van a helyem?” Szavaiban mindennapi dilemmák sűrűsödnek. A drámaötletet adó és a darabot rendező Kovalik Balázséi is, aki – miután a magyar operaház művészeti vezető posztjáról 2010-ben menesztették – külföldön vállalt feladatot. Térey a halála előtt befejezte a dráma első verzióját. A szöveget a színházi előkészületek során Nádasdy Ádám és Ari-Nagy Barbara gondozta. Antal Csaba óriáskonzervek százaiból építette meg a játéktér mozgatható aranyló falait, amelyek a város pusztulásakor leomlanak. Nemcsak a kimagasló színészi játékot, a rendezést, de a díszletezők munkáját is külön dicséret illeti.
