Háborúporaira?

AFP

A 62 éves korában megölt Kászim Szulejmáni, a Forradalmi Gárda elit alakulatának, az al-Kudsz Erőnek a parancsnoka valóságos hős volt Irán-szerte, akit az ország második legbefolyásosabb vezetőjének tartottak. Közvetlenül Khamenei, a legfőbb vallási vezető alatt állt, háború és béke kérdésében a teheráni vezetés „külügyminisztereként” lépett fel. Még azok számára is a szunnita arabok legyőzőjének számított, akik már rég kiábrándultak az iráni síita teokrácia kormányzásából. Az al-Kudsz felelt a perzsa vezetésű állam közel-keleti befolyásának utóbbi évtizedekben tapasztalt erősödéséért. Az 1980–1988-as iraki–iráni háborúban feltűnt, majd 1998-ban az al-Kudsz Erő parancsnokává kinevezett Szulejmáni építette fel a különleges alakulat félelmetes katonai hátterét és hírszerzési bázisát. Az irániak számos síita milíciát tettek a szövetségesükké a libanoni Hezbollahtól a jemeni síita huti erőkig, szíriai frakcióktól iraki osztagokig. A Pakisztánig és Afganisztánig terjedő, Irán-barát fegyveres hálózat összesen 280 ezer harcost számlál.

Szulejmáni személyesen felügyelte az iráni hegemónia terjeszkedését, és építette ki az úgynevezett „aszimmetrikus stratégiát”, melynek lényege, hogy nem iráni katonák, hanem szövetséges milíciák fitogtatják a katonai erejüket az iráni érdekek védelmében. Elvesztése éppen ezért komoly csapás is lehet az iráni harci képességre és Teherán térségbeli manővereire. Az iráni tábornok befolyása nemcsak Irakban, de Szíriában is rendkívül látványossá vált. Állítólag az ő 2015 nyarán tett moszkvai látogatása volt az egyik első jelentős lépés abba az irányba, hogy Oroszország beavatkozzon a szíriai polgárháborúba. Az orosz légi támogatás és az iráni szárazföldi katonai segítség aztán döntő módon befolyásolta a harcok kimenetelét és Basar Asszad szír elnök rezsimjének megmentését. A magát érinthetetlennek tartó Szulejmáni nem egy irodából irányított, hanem gyakran felbukkant a harctéren, valóságos személyi kultuszt hozva létre maga körül.

Nincs katonai csapás járulékos veszteség nélkül. Szulejmáni tábornok likvidálása komoly hatással lehet Irakon és Iránon kívül a George W. Bush által egykor megjelölt gonosz tengelyének harmadik tagjára, Észak-Koreára. Kim Dzsong Un aligha olvashat ki mást a rakétatámadásból, mint hogy saját külső és belső biztonságának egyetlen garanciája a hazája által épített atomfegyver. Nemcsak az agressziótól védi, de egy esetleges belső lázadás esetén is távol tartja a bevatkozáson gondolkodó hatalmakat. Pedig Donald Trump amerikai elnök az észak-koreai fenyegetést személyes varázsával igyekszik rendezni: többször találkozott a phenjani diktátorral, még a határon átlépve röpke látogatást is tett a kommunista diktatúrában. Tavaly február óta azonban a tárgyalások akadoznak a két ország között. Az amerikai követelések az eltérő taktika ellenére ugyanazok, mint Irán esetében: teljes nukleáris leszerelést várnak el minden további engedmény előfeltételeként. Erre eddig sem volt hajlandó a Kim-rezsim, a bagdadi likvidálás pedig végleg beteheti a kaput a további közeledés előtt – értékel az AP amerikai hírügynökség. Phenjan számára a tanulság ugyanis az: Amerika nem tartja tiszteletben a maga által kötött atomalkukat, és akinek nincs nukleáris fegyvere, azzal szemben katonai erővel lép fel. Az észak-koreai verbális kardrázást a közeljövőben újabb fegyvertesztek és rakétakilövések követhetik.