Nyomorforgató
„Egy... etnikai meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül, miközben én meg itt keccsölök” – sokszor fogják még idézni Orbán Viktor múlt heti, cigányozós-uszító kijelentését. Lehet latolgatni, hogy mostantól „a cigány az új migráns” válik-e a kormányzati kommunikáció fő csapásirányává, s hogy milyen félelmekre, előítéletekre akar-akart rájátszani a kormányfő (lásd Magyarország rovatunk cikkét). Az viszont tény, hogy Orbán pusztító erejű szavai olyan gondolkodásmódot és szemléletet képviselnek, amelynek effajta megnyilvánulási formái még akkor is elfogadhatatlanok lennének, ha azok nem a legbefolyásosabb állami vezető hivatalos tájékoztatóján, hanem kötetlen beszélgetés során hangoztak volna el. A régi-új ellenségek gyártásán munkálkodó, Európa keresztes hadvezéreként fellépő miniszterelnökhöz nemcsak a védelemre szorulók hangja nem ér fel, de a magyar katolikus egyház cigánypasztorációért felelős püspökének, Székely Jánosnak az intelmei sem. Szerinte ugyanis újabb országcsonkítás, második Trianon fenyegeti Magyarországot, abban az értelemben, hogy amiként a magyar társadalom és az állami vezetés az első világháború előtt érzéketlen volt a területén élő nemzetiségekkel szemben, úgy most is valós veszély, hogy kialakul egy roma ország, mert „ha ennyit érünk, akkor jobb lesz külön”. Annál súlyosabb, hogy Orbán mintha sokaknak épp ezt a vágyát öntötte volna szavakba.
