Molnár Judit: „Korbácsolás, éhezés, piszoktenger”
A tanulmány címe idézet a „Mélyen tisztelt, kedves Feri bátyám!” megszólítású, 1944. június végi levélből. A címzett a korszak írófejedelme, Herczeg Ferenc volt, a Kecskemétről segítségért esdeklő levél írója Farkas István festő, aki sorstársaival együtt június 25-én Auschwitz gázkamrájában lelte halálát. A „még mindig nem rangján kezelt” művész életmű-kiállítására (lásd a HVG múlt heti számát) míves katalógus is készült, amelyből végül, sajnálatos módon, kimaradt Molnár Judit A magyar holokauszt és Farkas István utolsó napjai alcímű írása. Így ez az alaposan dokumentált, ám az albumban „nem vállalt” felkavaró munka a BBC History folyóirat januári számában jutott nyomdafestékhez. A történész szerző az alkotóereje teljében, 57 évesen legyilkolt festőnek (és nem mellesleg a magyar irodalom alakulásában komoly szerepet betöltő Singer és Wolfner, majd Új Idők kiadó vezetőjének) az élettörténetét a XX. század első felébe, a Horthy-korszak históriájába illesztve tárgyalja. Farkas a „sikeres” asszimilációt megvalósító zsidóság egyik – hozzátehetjük: az utolsó pillanatig naivan reménykedő – reprezentánsa, akinek őszintén megélt magyarsága, a „tősgyökeresekkel” évtizedeken át ápolt kitűnő kapcsolatrendszere sem volt elegendő legalább az egyéni megmeneküléséhez. A Farkast tisztelő befolyásos barátok többször igyekeztek segíteni. Az Új Idők főszerkesztője, Herczeg még Horthy kormányzó mentesítését is kieszközölte augusztus végére. Akkorra, amikor az állítólag tévedésből Auschwitzba szállított Farkas teteme már két hónapja elenyészett a krematóriumban.
