A hit, a szerepek, a pozíciók úgy változnak, ahogy a valóságot átfogalmazó forgatókönyvírók elképzelik. A hideglelős hatalomtechnikát bemutató könyv szerzője szerint a Kreml nem követi el újra azt a hibát, amit a Szovjetunió: az ő tévéje soha nem lehet unalmas.
Vlagyiszlav Szurkov és Vlagyimir Putyin. Megy az adás
afp / Guneev Sergey / Sputnik
Vanráigény
Peter Pomerantsev
Gengszterekről, szupererővel rendelkező politikusokról, manipulátorokról beszél A Semmi nem igaz, bármi megtörténhet szerzője, Peter Pomerantsev.
¬ Moszkva a pokol vagy a mennyország?
A könyv a dantei Poklot idéző metropoliszt mutatja be. Olyan világot, ahol nincs érték, ahol bármiféle viselkedés, legyen az személyes, közösségi, politikai, puszta képmutatás. Az emberek magukkal sem őszinték, a politikai rendszer – értékek híján – elvesztette a kapcsolatot a valósággal. A valóságshow-k ezt a drámát közvetítik.
¬ Oroszországban nemzeti türelemteszt keretében nemrégiben próbaképpen lekapcsolták az internetet. Mi történne, ha 24 vagy 48 órán át elzárnák a világhálót?
A Kreml különös diktatúra, erődemonstrációkat kell tartania, hogy az emberek megtapasztalják a hatalmát. Ilyen próba volt az internet lekapcsolása. Hol a határ az elnyomás és a szabadság között? Vajon az internet tényleg zsigeri igény? A hatalom kíváncsi volt, hol húzódik az orosz középosztály méltóságának határvonala.
¬ Putyin rossz karmája kedvelt publikációs téma. Sok millió rajongója azonban aligha tévedhet. Mi az elnök titka?
Annyira szerencsésnek tűnik, hogy az már misztikus. A hívei meg vannak győződve arról, hogy Putyin maga a hit.
¬ Miért vevő a világ a populizmusra?
A populizmus a tömegek elbűvölésének művészete. Praktikusan igazán hatékony módszer arra, hogy az eltérő vágyakat kampányban jelenítsék meg: végy bármilyen panaszt, csomagold be a magasztos célokkal vagy a külföldiekkel szembeni gyűlölettel. Ez kiválóan működik a posztideologikus és a közösségi média korában, ahol a legfontosabb rendező elv a sérelem.
¬ Van ellenszere?
A populizmust az emberek dühe és vágyai szítják, ezért képesek ezeket az érzelmeket és igényeket kielégíteni. Úgy lehet felvenni vele a küzdelmet, ha minél jobban megértjük az embereket. Versenyben vagyunk. Ez kicsit olyan, mint amikor a misztikus vezető versenyez a terapeutával. Az egyik a varázslatos megoldások hamis ígéretével manipulál, a másik segít megbirkózni velük.
¬ Melyik volt a legkülönösebb társaság, ahol megfordult?
A moszkvai értelmiségnél nincs exkluzívabb kör. Soha nem voltam annak a társaságnak része, de megfigyelhettem őket, hogyan vették körül magukat a csak számukra érthető kulturális kódokkal.
¬ Második könyve, a magyarul hamarosan megjelenő This is Not Propaganda (Ez nem propaganda) a fake news hatását járja körül a világ számos részéről hozott példával. Az emberek miért nem kérdőjelezik meg azt, amit olvasnak, néznek, hallanak?
A szociálpszichológiában tanulmányok sora bizonyítja, hogy az emberek mennyire elutasítják azokat a tényeket, amelyek szembemennek az identitásukkal, és ellenkeznek a kialakult hitükkel. Ez sokkal szembetűnőbb az identitáspolitika és a könnyen előállítható dezinformáció korában. Számomra érdekesebb azonban, hogy a tények tagadása olyan, mintha a legnagyobb tényt, a halált tagadnánk. Az álhírkereskedők a halál tényének tudomásulvétele helyett a halhatatlanságot kínálják.
